Máté Evangyélioma 24. rész

1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

Válasz

Könnyet törölni, sebet kötözni
Cseri Kálmán

...odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. (Lk 10,34)

Az irgalmatlanság mindig felfedi mások sebét. Élvezettel beszél mások hibáiról, mulasztásairól, gyengeségeiről, bűneiről. Az irgalmasság elfedezi, betakarja azokat. A példázatbeli samáriai elsősegélyben részesíti a sebesültet. Az azonban, hogy olajat és bort használ ehhez, arra is utal, hogy kész volt áldozatot hozni érte. Ugyanis ezek a legdrágább árucikkek közé tartoztak.

Olykor azért nem leszünk irgalmasak, mert féltjük azt, ami segíthetne. Pótszereket használunk, s közben szorítjuk a markunkban az értékeinket, aztán sokszor ott mennek tönkre, megsemmisülnek, mint gyerekek markában a hó, és végül senki nem veszi hasznát. Mennyire igaz: az marad a mienk igazán, amit továbbadtunk! Meg van írva: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld 19,17)

A seb kitisztítása és bekötözése általában fájdalommal jár. Az irgalmasság nem riad vissza attól sem, hogy a gyógyulás érdekében átmenetileg akár fájdalmat is okozzon a másiknak. Az irgalmasság nem mindennel egyetértő elvtelenség, nem mindent helyeslő gyávaság, és nem mindent megengedő közömbösség, hanem valódi szeretetből fakad. A szeretet pedig néha a saját érzelmeit is elhallgattatja a másik érdekében.

Isten is így szeret minket. Ha a szép szó nem használ, megszorongat egy kicsit, hogy el ne vesszünk. Ha kell, próbatételekkel ment meg a végzetes bajtól.

Legyen csendes imádságom:

Ha látok sírót, szenvedőt,
Te adj szívembe szent erőt
Könnyet törölni, sebet kötözni, Jézusom!

(Dóka Zoltán)

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0214_Konnyet_torolni_sebet_kotozni

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Az irgalmasság mozdulatai

Cseri Kálmán

...míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel... (Gal 6,10)

Miután az irgalmas samáriai meglátta az összevert embert, megállt és lehajolt hozzá. Mindkét mozdulat nehezünkre esik.

Megállni azért nehéz, mert rohanunk. Szorítanak a határidők, nem akarunk lemaradni a versenyben, hajszol a kötelesség, a megélhetés, a munkaadónk. A samaritánus is sietett úti célja felé, s időt veszített azzal, hogy segít. Ráadásul megállni is veszélyes volt ott, mégis megtette, mert az irgalmas ember szán időt arra, akiért felelősséget érez. Szán időt a házastársára, a gyerekeire, idős szüleire, beosztottjára, és a lelke, a hite táplálására is. És ezt soha nem bánja meg.

Mivel a sebesült a földön feküdt, le kellett hajolni hozzá. Az irgalmas ember nem leereszkedik, hanem lehajol. Aki leereszkedik, az a másikat alázza meg, aki lehajol, önmagát. De esetleg piszkos lesz a ruhája, véres lesz a keze, s ha az áldozat már halott, vallásilag is tisztátalanná válik. Ez azonban együtt sem nyom annyit a mérlegen, mint az, hogy életmentő segítségre van szükség. Ő nem önmagáért aggódott, hanem a másikért.

Az tud lehajolni, aki nem tartja magát különbnek másoknál. Aki tudja, hogy adósa lett Istennek, és mindenkire úgy néz: én tartozom neki, nem ő nekem. Aki le szokott térdelni Isten előtt, annak könnyebb letérdelnie sebesült felebarátja mellé is.

Mire van időm? Mire szánok időt? Mire nem lenne szabad időt áldoznom, hogy a fontosabbakra jusson? Kész vagyok-e lehajolni? Kit féltek ilyenkor: magamat vagy a másikat?

Jézus olyan mélyre hajolt utánunk, hogy két rablógyilkos között végezték ki a kereszten. De utolsó perceit is másokra áldozta: a gyilkosaiért imádkozott, s az egyik rablót beutalta a mennyországba. Irgalmasságot is tőle tanulhatunk igazán.

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0213_Az_irgalmassag_mozdulatai

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Észreveszem-e a bajban levőt?

Cseri Kálmán


Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta... (Lk 10,33)

Az irgalmas samáriai példázatában (Lk 10,25-37) Jézus egészen gyakorlati módon tanít minket az irgalmasság mozdulataira. Vegyük ezeket sorra!

A Jeruzsálem-Jerikó útvonalon sok természetes barlang volt, ahol útonállók rejtőzhettek és magányos járókelőket támadhattak meg. Így történt ez a példázatban szereplő emberrel is. Őt is kifosztották és félholtra verve otthagyták az úton. Többen elhaladtak mellette, de nem segítettek. Arra ment egy samáriai, és noha az ő népe és a zsidók akkor gyűlölték egymást, mégis segített rajta.

Miért? Azért, mert a másiknak szüksége volt rá. Ez elég volt számára ahhoz, hogy minden más szempont mellékes legyen, és ne tanúsítson irgalmatlanságot. Az irgalmas szívű embernek ennyi elég: valaki segítségre szorul, én pedig segíthetek. A hívő ember tudja, hogy ezeket a feladatokat Isten készíti el számára (Ef 2,10).

Hogyan segített? Meglátta és megszánta. Gyakran meg sem látjuk azokat, akik a segítségünkre szorulnak. Vagy azért, mert túlságosan el vagyunk foglalva önmagunkkal, saját gondjainkkal, vagy azért, mert meg sem akarjuk látni a segítségre szorulót, és eszünk ágában sincs segíteni. Pedig azt olvassuk: „Az irgalmas szemű ember megáldatik" (Péld 22,9 - Károli). Milyen sok hiábavalóságot és rosszat észreveszünk, menynyi mindenen legeltetjük a szemünket! Meglátjuk-e azokat - akár a családunkban -, akik bajban vannak és ránk várnak?

Minden ember nyomorúságán nem tudunk segíteni, de akit Isten elénk vezet, azért már felelősek vagyunk. Észreveszem-e azokat, akiken nekem kell segítenem?

Jézus mondta: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek." (Mt 5,7)

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0212_Eszreveszem-e_a_bajban_levot

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Mennyire irgalmas Isten?


Cseri Kálmán


...elengedtem minden tartozásodat... Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? (Mt 18,32-33)

Milyen irgalmas az az Isten, akinek az irgalmából élünk, és aki minket is irgalmasokká tehet egy durva világban? Olyan, hogy mi hagytuk ott őt, és mégis ő jött utánunk Jézus Krisztus személyében, hogy ne pusztuljunk el. Ahogyan Paul Gerhardt éneke vallja: Irgalommal szánva minket / Nagy jósága ránk tekintett.

Isten olyan irgalmas, hogy amit megbocsátott, arra soha többé nem hivatkozik.

Dávid így vall Isten irgalmáról: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy... nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk." (Zsolt 103,8-10)

Isten olyan irgalmas, hogy „tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róm 8,32).

Jézus pedig olyan irgalmas volt, hogy „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8,9). Hogy ő, „aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne" (2Kor 5,21). Bűn nélküli életét áldozta fel értünk, akik akkor még ellenségei voltunk.

Nagy irgalmából elszenvedte vétkeink ítéletét, kifizette adósságunkat. „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." (Kol 2,14)

Aki ezt a nagy isteni irgalmat hittel magáévá teszi, az képes lesz irgalmasan viszonyulni másokhoz. Akinek ilyen nagy tartozását elengedték, engedje el ő is másokét, és legyen kész mindig áldozatot hozni, ha azzal valakin segíthet! A fent idézett példázatban erre mutat rá Jézus.

Én mennyire vagyok irgalmas?

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0211_Mennyire_irgalmas_Isten

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Önmegváltás?


Cseri Kálmán


Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. (Mk 10,20)

Mivel volt még tele a gazdag ember keze? A teljesítményeivel. Jó nevelést kapott, gyerekkorától komolyan vette a tízparancsolatot. Vallásos családban nőtt fel, ismeri a Szentírást, és erkölcsös életet él.

És még sincs üdvössége? Nem meglepő ez? Márpedig ez gyakran előfordul. Ne becsüljük le azt, ha valaki ismeri a Bibliát, igyekszik megtartani a parancsolatokat, szokott imádkozni, és erkölcsösen él! Az Ige azonban arra figyelmeztet, hogy ez kevés az üdvösséghez.

Mint ahogyan annak az írástudónak is kevés volt, aki egyetértett Jézussal a parancsolatok kérdésében, Jézus mégis ezzel zárta beszélgetésüket: nem vagy messze az Isten országától. Közelebb vagy hozzá, mint akik semmit sem tudnak róla, de ugyanúgy kívül vagy rajta, mint ők. Miért? Mert minden emberi és vallásos jó teljesítményhez feltétlenül szükséges a Krisztussal való személyes összetartozás. Az, hogy összeköltözzön a hívő Krisztussal, ahogyan azt Zákeus tette.

Ez a gazdag ember Krisztus nélkül szeretné az örök életet. Zákeus befogadta Krisztust, s utána rádöbbent, hogy az örök életet is megnyerte. Úrnak vallotta Jézust, s ezért engedelmeskedett is neki.

Ez hiányzott ennek az embernek az életéből. Neki Jézus csak Mester, akitől szívesen hallgatja a tanítást. De arra nem hajlandó, hogy elkötelezze magát mellette, hogy sorsközösséget vállaljon vele, hogy tegye is azt, amit Jézus mondott neki: hogy kövesse őt. Semmit nem hajlandó letenni a kezéből, s így hiába nyújtja felé Jézus az örök élet ajándékát.

Ki nekem Jézus: Úr vagy csak Mester? Csak hallgatni szoktam őt, vagy teszem is azonnal, amit mond? Engedelmesség nélkül csak ítélet lesz rajtunk mindaz, amit tudunk róla.

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0209_Onmegvaltas

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Az örök élet: Jézus

Cseri Kálmán


...add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem. (Mk 10,21)

Zákeus gazdag volt, de mégsem volt boldog. Amikor azonban találkozott Jézussal, és befogadta őt, megváltozott az élete. Visszatalált Istenhez, megtalálta önmagát, rendeződött az emberekkel való kapcsolata; kereső, nyugtalan emberből üdvösséget nyert, boldog hívő lett.

Mai igénk szereplője is gazdag volt, szintén találkozott Jézussal, de nem változott meg az élete. Maradt minden a régiben, és szomorúan távozott. Miért?

Mert azt gondolta, hogy az örök élet megvásárolható, „...mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Amikor Jézus az ő követésére hívta, s ehhez meg kellett volna szabadulnia mindattól, ami visszatartotta, „elborult az ember arca", és elment.

Pedig mekkora kegyelem, hogy érzi az örök élet hiányát! Sok mindene van, de nincs üdvössége. Milyen nagy dolog, ha valaki rájön erre, és Jézustól kéri ezt az ajándékot! Minket szorongatott-e már ez a kérdés?

De úgy kellett volna neki ez a kincs, hogy megtarthassa mindazt, amit már összegyűjtött addig. Tele volt a keze saját gazdagságával, ezért nem tudta elfogadni az örök élet ajándékát.

Zákeus komolyan vette, amit Jézus mondott neki, és azonnal meg is cselekedte. Ez az ember azonban nem vette komolyan, hogy az örök élet nem megvásárolható újabb érték a leltárban, hanem Jézus maga: a vele való személyes közösség. Csakhogy ennek az embernek az életében nem volt hely Jézus számára. Betöltötte gazdagsága, és nem volt hajlandó semmitől megválni Jézusért. Nem hitte, hogy ha bármitől megválik, nem lesz szegényebb, mert Jézussal együtt mindent megkap, amire szüksége van.

Zákeus ezt mondta: jöjjön Jézus, kerül, amibe kerül. S eltette az akadályokat az útból. Ez az ember viszont így gondolkodott: jöjjön az örök élet, ha nem kerül semmibe! Szorongatta a kincseit, s nem lett övé a kincs, amit Jézus ígért neki.

Vajon nem az az oka lelki szegénységünknek, hogy tele van a kezünk és a szívünk, és nincs helyünk Jézus számára? Mit kellene elengednem, hogy igazán gazdag legyek?

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0207_Az_orok_elet_Jezus

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Ma lett üdvössége
Cseri Kálmán


Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia." (Lk 19,9)

Úgy hangzik ez Jézus ajkán, mint egy megfellebbezhetetlen bírói ítélet: Zákeusnak üdvössége van. Gondolkozzunk el minden szaván:

Ma - ez világos határ a tegnap és a holnap között. Zákeus életének egy szakasza lezárult, és egy új kezdődött. Addig Jézus nélkül élt, mostantól Jézusnak mint Úrnak akar engedelmeskedni. Nem mindenkinél ennyire éles a határ, van előzménye is a megtérésnek, de az bizonyos, hogy minden igazi újjászületés ezt jelenti: azelőtt és azóta.

Lett - ez nemcsak arra utal, hogy addig nem volt, hanem arra is, hogy ez teljesen befejezett történés. Jézus mondta: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van..., átment a halálból az életbe." (Jn 5,24) A bűnbocsánatot nyert hívő bizonyos lehet az üdvösségében. Azután is követ még el bűnöket, de már belépett Isten országába.

Az üdvösség azt jelenti: együtt él Jézussal, a Szentlélek irányítja. Aki visszatalált a mennyei Atyához, annak van üdvössége. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek..." (Jn 1,12) Addig nem voltak azok, de a Jézusban való hit által Isten gyermekeivé lettek. Nem a haláluk után, hanem már itt. A halálunk után már nincs lehetőség erre.

Ennek a háznak - ez nem azt jelenti, hogy Zákeus egész háznépe is üdvözült. Az üdvösséget mindenkinek személyesen kell hittel elfogadnia. De az, hogy Zákeus új életet kapott Jézustól, családjához is közel hozta az Isten országát. Az újjászületett hívő túlmutat magán, mint afféle mágnesezett ember másokat is Jézushoz vonz.

Van már üdvösségem Jézusért? Hozzá vonz másokat is neki engedelmes életem?

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0206_Ma_lett_udvossege

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Az új ember

Cseri Kálmán


Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." (Lk 19,8)

Zákeus befogadta Jézust a házába, a szívébe, Jézus pedig feltétel nélkül bement egy ilyen bűnöshöz is. Ő nem azt mondja: szeretlek, ha megváltozol, hanem ezt: szeretlek, s majd meg fogsz változni.

A fővámszedő azonban kezdi rosszul érezni magát, mert Jézus és a lopott pénz nem fér meg egy fedél alatt. S mivel Zákeus döntött Jézus mellett, szabadulni akar a bűneitől. Nem törődik vele, ki mit szól hozzá, engedelmeskedik élete új Urának - anélkül, hogy Jézus parancsolná neki. Kilép a házából, és kárpótolja, akiket megkárosított. Mégpedig négyszeresen, mert ezt írja Mózes törvénye, a Szentírás (2Móz 21,37; Károli: 2Móz 22,1).

S mihelyt a Biblia szerint kezd cselekedni, Jézus kijelenti: belépett Isten országába, ma lett üdvössége. Tudom-e, mit ír a Szentírás szerelemről, házasságról, munkáról, pénzről, imádságról? Miben kellene Isten igéjéhez igazodnom?

Zákeus tehát látja a bűnét, megvallja azt, és igeszerűen kezd cselekedni. Ez mind a Szentlélek munkája. Ő teremti újjá azt, aki Jézust befogadta. Aki addig pénzt szedett, most pénzt osztogat, mégpedig a szegényeknek, s azoknak, akik miatta lettek szegényebbek. Egészen megváltozott a gondolkozása, hiszen „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az" (2Kor 5,17).

Ebben az egyetlen szóban benne van új hitvallása: Uram. A farizeusok soha nem szólították Jézust így, mindig csak ezt mondták: Mester, tanító.

Látom-e a bűneimet, kész vagyok-e néven nevezni és megvallani őket? S látom-e azokat, akik miattam lettek szegényebbek? Mit zsarolok ki szüleimtől, házastársamtól, munkatársaimtól? Kész vagyok-e pótolni, amit lehet, s kérni és hálásan komolyan venni Isten bocsánatát?

Az Isten Bárányára / Leteszem bűnöm én, / És lelkem béke várja / Ott a kereszt tövén. / A szívem mindenestül / Az Úr elé viszem, / Megtisztul minden szennytül / A Jézus vériben...

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0205_Az_uj_ember

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz

Az engedelmes ember

Cseri Kálmán


Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. (Lk 19,6)

Ez a történet fordulópontja. Így születik a hit: Zákeus hallotta Jézus szavát, bízott benne, és megtette, amit kért tőle.

A keresztény hit nem az érzelmek mozdulása, nem is csupán értelmi belátás. Az igazi hit az akarat döntése, s ezért mindig engedelmesség is. Zákeus sok mindent nem értett még akkor, de amit megértett Jézus szavából, azt megtette.

Sokan mondják: én nem tudok hinni. Tedd azt, amit Zákeus: vágyott Jézus után, kereste őt, jó helyen kereste, és amikor Jézus megszólította, ő komolyan vette azt és sietve megtette.

Olyan ez, mint a pilóta munkája. Tízezer méter magasan, felhők között nem lát semmit. De hallja az irányítóközpont utasításait. És célba ér, leteszi a gépet méternyi pontossággal.

Zákeusnak mindent Jézus készített elő, neki csak ezt a kis mozdulatot kellett megtennie: leszállni a fáról. Nekünk is mindent Isten készített el kegyelemből, de ez hit által lesz a mienk. Aki hittel kinyújtja a kezét, megkapja az üdvösség ajándékát.

Mit jelent befogadni Jézust? Zákeus nem futott előre, hogy rendet tegyen és eltüntessen dolgokat Jézus elől. Befogadta Jézust, és hagyta, hogy ő tegyen rendet az életében. Ez a hit magatartása ma is: gyere, Uram, nézz bele a szekrényünkbe, a pénztárcánkba, a konyhánkba és a hálószobánkba, mert mától kezdve te vagy itt az Úr! Vezess, és én kész vagyok neked mindenben engedelmeskedni. Ez az alázat és ez a bizalom jellemzi a Krisztusba vetett hitet. „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!" (Zsolt 143,10)

Nekem vajon milyen „fáról" kellene leszállnom? S ha Jézust már behívtam, minden kulcsot átadtam neki?

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0204_Az_engedelmes_ember

A kegyelem harmatja.jpg

Válasz