A rövid vagy a hosszú prédikáció  a jó?

Bár magam is a 30 percnél hosszabb, alapos tanításokat gyakorlom, mégis érdemes elgondolkozni az alábbi cikk által felvetett gondolatokon. A szerkesztő.

Írta: David Murrow (fordította: Tormáné Hosszú Ivett)

Utazásaim közben általában az támasztja a legnagyobb vitát, amikor azt mondom, hogy többre becsülök egy rövid és egyszerű prédikációt, egy hosszúnál. A Legyen férfias témájú a vasárnap c. terv gyűjteményemben (Go for the Guys Sunday Action Plan) azt a prédikációt ajánlom, ami egy témára épül, egy tanulságot bont ki és nem több tíz percnél.

Az emberek értetlenkedve állnak mondanivalóm előtt. Gyakran kapok ilyen és ezekhez hasonló megjegyzéseket:

• David, alábecsülöd a férfiak intelligenciáját.
• A rövid prédikációk lebutítják az evangéliumot.
• Több tanításra van szükségünk, nem kevesebbre, hiszen amúgy is gyengén állunk Bibliaismeretben.
• Nem rövidebb, hanem velősebb tanításra van szükségünk.
• A lelkipásztorom olyan érdekes előadó, nem bánnám, ha hosszabban prédikálna.
• Pál apostol gyakran órákig prédikált és milyen sokan megtértek!
• A férfiaknak is meg kell tanulniuk figyelni.

Nézzük át ezeket egyenként.

David, alábecsülöd a férfiak intelligenciáját.

Az intelligenciának semmi köze ehhez. A kutatások azt mutatják, hogy a férfiak sokkal jobban tudnak koncentrálni, mint a nők, csak rövidebb ideig. Egy átlagon amerikai férfi 6-8 percen át tud folyamatosan figyelni. Ezen idő alatt, mindent kizárva, szakadatlanul figyelünk. Miután letelik a 6-8 perc, a férfiak figyelme elkalandozik. Ez az agyban levő ideg összeköttetéseknek köszönhető.

A rövid prédikációk lebutítják az evangéliumot

Ha gondunk van a rövid üzenetekkel, akkor a kereszténység alapítójával, Jézus Krisztussal, van bajunk. Nemrég fogtam egy stopperórát és lemértem Jézus példabeszédeit. Mi lett az eredmény? 38 másodperc. A leghosszabb példabeszéd is csak két perc húsz másodperc hosszú. Jézus tisztán megmutatta, hogy nem a beszéd hossza, hanem a hatása számít; ez tudja átformálni az életünket.

Több tanításra van szükségünk, nem kevesebbre, hiszen fejlődnünk kell Bibliaismeretben

Egy átlagos amerikai protestáns prédikáció 31 perc hosszú. Ez a szám egyre növekszik, míg a gyülekezetbe járó férfiak száma egyre csökken. A nemek aránya a néger gyülekezetekben a legrosszabb, ezzel együtt itt a leghosszabb a tanítás. A hosszú prédikációk nem növelik a férfiak bibliaismeretét, ha meghallgatni sem jönnek el a gyülekezetbe.

Nem rövidebb, hanem velősebb tanításra van szükségünk

Ámen. Ezzel rátapintottunk a lényegre. Valóban, a megagyülekezetek 30-45 perc hosszú igehirdetést tartanak. A férfiak általában azért járnak megagyülekezetekbe, mert a lelkipásztorok tehetséges szónokok. Ha, azonban őszinték akarunk lenni, nem minden lelkipásztor rendelkezik olyan adottságokkal, mint Billy Graham. (Karrierje elején a „15 perces tanítás” volt a védjegye.) Minden lelkész lehet jó szónok, ha megtanulja lefordítani a bonyolult lelki igazságokat egyszerű, rövid, de emlékezetes gondolatokra.

A lelkipásztorunk majdnem egy órát szokott beszélni. Olyan érdekes, amit mond! Nem bánnám, ha hosszabban beszélne

Ez a gyülekezet azokhoz akar szólni, akik képesek nyugodtan ülni egy órán át. Rajtuk kívül még sok ember van, akik azért utasítjuk el ezt a gyülekezetet, mert túl hosszúak az igehirdetések. Róluk azért nem tud senki, mert egyszer eljönnek és soha nem térnek vissza. Nagy részük férfi.

Pál apostol gyakran órákig prédikált és milyen sokan megtértek!

Pál Troászban (Apcsel 20) egy egész éjszakán át prédikált, mert másnak el kellett mennie onnan. Ezt olvassuk: „Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.” Természetesen ez nem okozott gondot Pálnak, mert egyszerűen feltámasztotta és tovább folytatta a prédikálást hajnalig.

Mit hozunk ki ebből a történetből? Az írás elmondja, miért tanított Pál ilyen hosszasan:
„…mivel másnap már el akart utazni…”. Pál másodszor járt ebben a városban és a fiatal gyülekezetben szükség volt szakértő útmutatásra. Mivel lehet, hogy nem jött hozzájuk más Pálhoz hasonló szellemi óriás, ezért helyénvaló Pál hosszas igehirdetése.
Pál, a világ legjobb tanítója, újszerű és radikális igazságokról prédikált Tráósz népének. Nagyszerű dolgok ezek! Ennek ellenére egy fiatal fiú mégis elaludt és lezuhant a hosszas beszédtől.

A fiatal férfiak járnak legkevésbé gyülekezetbe. A hosszú tanítás az egyik oka annak, hogy a gyülekezetben felnövő fiatal fiúk 70%-a lelki értelemben „kiesik az ablakon” mikor tizenévesek lesznek vagy elérik húszas éveiket.

A férfiaknak is meg kell tanulniuk figyelni

Ez a kívánság biológiai okok miatt nem teljesülhet. A férfi agy verbális készségeket működtető része kisebb, mint a nőké. A nőket a szavak, míg a férfiakat a képek stimulálják. Mivel az igehirdetések 95%-a szóban hangzik el, a női közönség több információt merít belőle, mint a férfiak.

Azt hiszem, hogy azért zavarja az embereket leginkább a rövid prédikáció gondolata, mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten megismerésének egyetlen módja az, ha tanításokat és prédikációkat hallgatunk róla. De a kutatások arról árulkodnak, hogy az igehirdetés eléggé hatástalan az életünk hosszú távú alakulásában. Egy tanulmány azt mutatta ki, hogy elhangzás után 24 órával a gyülekezetbe járók 12%-a tudta csak felidézni a vasárnapi prédikáció témáját.

Itt az ideje máshogy gondolkodnunk a prédikációról. Ahelyett, hogy a keresztény lelki érettség alapkövének tekintenénk, nézzünk úgy rá, mint egy gyufára, mit meggyújtja a lángot. Mi lenne, ha abból állna a prédikáció, hogy a heti kiscsoportos alkalmak élményeit osztanánk meg egy adott témáról? Mi lenne, ha kisebb csoportokat tanítványozó férfiak, alátámasztanák a prédikációt saját példáikkal?

Beszélgettem egyszer egy pásztorral Fairbanksben, Alaszkában, akit rosszul érintett a rövid prédikáció gondolata. Megkérdeztem tőle, hogy heti hány órát tölt a vasárnapi prédikációra való készüléssel. Amikor azt válaszolta, hogy 35-40 órát, azt ajánlottam neki, hogy a következő héten töltsön csak 10 órát a készüléssel. Egyszerűsítse le az üzenetét. Csak egy tanulságot építsen a beszédébe. A maradék 15-20 órát töltse a gyülekezet férfi tagjaival. Építse őket, azzal, hogy találkozik velük a munkában, és velük ebédel. Ha ez nem terem azonnal gyümölcsöt, akkor nyugodtan térjen vissza a 30 órás készülgetéshez.

Mi lenne, ha nem a prédikációtól, hanem a tanítványozástól várnánk a változást?

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a fajta látásmód sok pásztor pozícióját fenyegetheti. Csak azokét nem, akik elkötelezték magukat a gyülekezetükért és az odajáró férfiakért. Lehet, hogy kevesebb időt töltenek a szószéken, de több idejük lesz a férfiak életének átformálására.

Az íróról: David Murrow a Gyülekezet a férfiakért (Church for Men) szervezet vezetője. Fő feladatuk, hogy segítsenek elérni a férfiakat és a fiúkat a gyülekezetekben. Civil munkájában, David, tévé producer és író. Három könyve jelent meg. Alaszkában él a feleségével, három gyermekével, két unokájával és Papper nevű kutyájával.

Forrás: gyülekezetvezetés blog