2011. március 02., szerda 10:58

Az én Bibliám csupa rejtély. Izgalmas és időigényes az ismerkedésünk. Van, hogy csak ülünk egymással szemben, és nem szólunk egymáshoz, és erre, azt hiszem, ugyanúgy szükség van, mint arra, amikor kölcsönös szófolyamba merülünk. Van, hogy rajongunk, van, hogy csak méregetjük egymást, és van úgy is, hogy csak egyikünk nyitott. Mint bármelyik kapcsolatban.

Az én Bibliám meglepő dolgokra képes. Mert már jó régen megvan, forgatom is, mégis mindig találok benne valami olyat, ami újdonságként hat. Talán tényleg nem olvastam? Vagy csak nem a mostani én olvasta? Hm…
Az én Bibliám sokszor nehéz. Ha úgy alakul, hogy beszélnem kell róla valahol, és sokáig, akár negyven-ötven percig is tartom a kezemben, utána remeg a karom egész álló nap, de van, hogy még a derekam is sajog miatta. Ki gondolná, hogy ennyi papírnak ilyen tömege van… Vagy talán a ráírt szavaknak? Olykor nemcsak a karomra nehezedik rá. Ilyenkor a lelkem is remeg utána egész álló nap, de van, hogy még a szívem is sajog miatta. Súlyos könyv ez az én Bibliám.

Az én Bibliámat gondozni is kell időről időre. Mert sokszor pakolom tele saját dolgokkal. Falevéllel, igéslappal, fecnivel, magammal és emlékeimmel. Pedig jobb csupaszon önmagában. Nem szeretem, mikor azt érzem, hogy tárhely lett. Mini-múzeum magamból. Ezért aztán néha ki kell szanálni, és a kiszedett lomok helyén általában érdekes dolgokat találok. Amiket nem is nekem kellett beletenni, hanem végig benne voltak.

Az én Bibliámban van sok harc. Már nemcsak az amolyan Refidimi, meg Megiddó. Persze ezek is. De most elsősorban arra gondolok, amikor Jákób módjára én birkózom benne. Mert nem egyszerű mindenütt. Van, ahol érteni nem egyszerű, van, ahol élni nem. Például nekem Pál apostolt értenem nehéz. Az evangéliumot pedig élni. Ezért vannak megviselt lapok is a Bibliámban.

Az én Bibliám örül, ha társaságra lel. Ha valaki fölé hajol, hogy mit is olvasok. Vagy ha megpillant egy másik példányt metrón, vonaton. Pedig még olyan is akad, amit újságba csomagoltak, hogy ne legyen túl feltűnő. De az ember kiszúrja már csak a szedéséről, a tördelésről, a hasábokról is megérzi, hogy miről van szó. Hasonló a hasonlót…

Az én Bibliám nem fekete, nem komor. Első dolgom volt venni rá szép színes borítót. Mert meggyőződésem, hogy amiről szól, az is színes. Néha súlyosabb, sötét árnyalat, néha pedig egészen fényes, élénk színfoltos. Még akárhova vittem, nem kérték, hogy vegyem le róla a vidám kis narancssárga borítót. Pedig kezdetben többször aggódtam miatta. Talán más is érzi… 

Virág van rajta, amely egy fektetett nyolcasból nő ki, a nyolcas pedig egy szívnek a teteje. Termés a végtelenből. Tulipán a végtelen szeretetből kinőve. Szépség, élet gyökerezve a szeretetbe. Szeretnék ilyen tulipán lenni.

Pete Violetta

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2011. március 6-i számában