Lektio: Jel 12,1-18.

Textus: Efézus 6,11-12

Az ősellenség

„Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak”.

            A Jelenések könyve 12. részében a napba öltözött asszony és a sárkány harcáról olvasunk. Ezt a sárkányt az ősi kígyónak, ördögnek és sátánnak nevezi a Biblia, amely megtéveszti az egész földkerekséget, de immár levettetett a földre és legyőzetett. Ez az ősellenség az, aki szüntelen támadja Krisztus egyházát és tanítványait.

Reformátorunk, Luther Márton arra tanít, hogy ahol Isten országa erői működni kezdenek, ott az ellenerő, a sátán munkája is megjelenik. „Isten erős várunk”, de az ős ellenség is üldöz még.

1.      Ki az ősellenség?

A Jelenések Könyvéből vett szakasz négyféle nevet említ és másik négyet az Efézusi levél. Az ősellenségnek sokféle alakja van tehát. A Jelenések könyve képes beszéde az emberiség ősi közös élményéből, az őshüllők, és sárkánygyíkok világából veszi a szemléltető anyagot (sárkány, kígyó). Az Efézusi levélben Pál apostol szellemi erők alaktalan, mégis valóságos körvonalaira utal. Két dolog bizonyos a számunkra:

Nem test és vér az ősellenség, de valóságos erő. Nem test és vér, tehát nem szabad emberekkel azonosítani! Nem emberek ellen van tusakodásunk. Az Úr Jézus mindig külön tudta választani a bűnt és a bűnöst. A bűnt megsemmisíteni, a bűnöst viszont megszabadítani akarta. A farizeusok a bűnöst láncra verték (Mk 5,4), vagy kiközösítették (Mk 2,16). Jézus megszabadította és befogadta őket. Az ember hajlamos arra, hogy a gonoszt azonosítsa azzal, akiben lakozik. A Biblia különbséget tesz a kettő között, ezért nem test és vér ellen, hanem egy ősi ellenség: a gonosz ellen tusakodunk. De téved az, aki azt hiszi, mivel nem test és vér az ellenség, akkor nem személyes, nem valóságos erőről van szó. Alakját a Jelenések könyve a Világmindenség nagyságrendjébe (kozmikus dimenziókba) állítja. Távozása öröméneket, közeledése jajszót fakaszt még a mennyei seregek ajkán is.

Nem alakja és elnevezése, hanem szándéka mutatja meg valódi lényegét. A Jelenések könyve úgy mutatja be az ősellenséget, mint Isten tervének gáncsolóját és az ember veszedelembe taszítóját. Vádol… nagy haraggal teljes… elragad, elnyel… hadakozik… – így jellemzi tevékenységét. Az embert vádolja az ősellenség az Isten színe előtt. Isten népét a maga egészében meg akarja semmisíteni. Mindenki ellen küzd. S közben, mint a mesék hétfejű sárkánya mindig új feje nő ki, szüntelen más alakban támad, de szándéka ugyanaz marad: vesszen el az ember. (Luthernek bíborosi kalapot kínál, Kálvint a könyvtárak kívánatos csendjével kísérti, máskor nyíltan támad: Husz János sorsával fenyegeti Luthert vagy a libertinusok kardcsörgetésével, akarja elrémíteni Kálvint.

2.      Győzni fog az ősellenség vagy legyőzetik?

„Levettetett” A Jelenések könyve arra tanít, hogy bekövetkezett a sátán elleni harcban a fordulópont: levettetett a testvérek vádlója, a sátán. Jézus látta a sátánt, mintegy villámlást lehullani az égből (Luk 10,18). A sátán elvesztette a háborút, noha még részgyőzelmeket arathat az utócsatározásokban. Jézus keresztje és feltámadása, a halál fullánkját megsemmisítette. Tengernyi bűn, szenny, kín, ami a történelem során sötét árnyként kísérte útján az embert – nincs többé. Az ősellenség már legyőzött ellenfél.

Korlátok között van. Az egyik ilyen korlát, hogy nem lehet mindenütt ott. Az égből már levettetett. A „pusztába” már nem ér el a hatalma. Szüntelen harc folyik ellene. Lelepleződik, kimondták felette az ítéletet. Nem tart örökké az ideje ez az Istentől megszabott másik korlát a gonosszal szemben: „Kevés ideje van már”. Emiatt még dühösebb – a vesztét érzi. Már nem arathat teljes sikert és győzelmet sehol sem. A vádló szerepében már nincs lehetősége fellépni. A Messiást nem tudta megsemmisíteni (4-5 v.), sem az asszonyt, Isten népét, aki a Fiút szülte.

3.      Ki állhat meg az ősellenséggel szemben?

Aki Krisztus győzelméből él és felölti Isten minden fegyverzetét. „Legyőzték azt a Bárány vérével”. A Bárány erősebb, mint a sárkány. A Bárány vére bűnbocsánatot, szabad lelkiismeretet szerez, amivel az ördög ellen harcolunk. Az Ige tiszta hirdetése, ez a Lélek kardja. Jézus is az Ige fegyverével harcolt az ősellenség ellen – eredményesen. Isten szentjei is ezt tették: „Életüket nem kímélték mind halálig”.    Ámen.