BIBLIATANULMÁNYOZÓ SOROZAT A LUKÁCS EVANGÉLIUMA ALAPJÁN

Jézus felemeltetésének kezdete

Igerész: Lukács 9,51-62

·        Luk 9,5-53 – Nem fogadták be

Lukács ószövetségi kifejezéseket használva igyekszik érzékeltetni, hogy Jézus működése üdvösségtörténeti fordulathoz érkezett. Jézus elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy: arcát szilárdan Jeruzsálem felé fordította. A próféták gyakran használták ezt a kifejezést, amikor döntő üzenetet kellett vinniük valahova (Jer 21,10 / Ez 6,2). Jézus Jeruzsálembe való menetele döntés elé állítja Jeruzsálemet: a „meglátogatás ideje” következik.

Jézus eddig arról beszélt, hogy „kell” szenvednie (9,22), de nem úgy, hogy sodortatja magát az eseményektől, hanem tudatosan vállalja és végrehajtja Isten üdvözítő tervét. Lukács”felvitelről” beszél, és ez jelenti halálát éppúgy, mint feltámadását és menybemenetelét. A szenvedést nem elkülönítve értékeli, hanem egységben látja, és ezzel a kifejezéssel egybefoglalja Jézus szenvedését és megdicsőülését. Jézus első lépése mutatja, hogy útja szenvedésen át vezet a megdicsőülés felé. Ami először Názáretben, azután Galileában történt, az ismétlődik most Szamáriában: nem fogadták be. Az elutasítás itt nem csak Jézus személyének szól, hanem a zsidóságnak.

·        Luk 9,54-56 – Elmentek más faluba

Jézus a vallási, nemzeti és politikai gyűlölködés gyújtópontjába került, amikor Szamária területére akart lépni. Ennek hatása alól tanítványai sem tudták magukat kivonni. Sőt azt gondolták, hogy Jézus isteni küldetéséről tesznek bizonyságot, ha elpusztítják ezt a falut. Valószínűleg Illés próféta példáját szerették volna követni a tanítványok (2Kir 1,9-15). Jakab és János e két tekintélyes apostol a vallási, nemzeti és politikai gyűlölet szellemében nyilatkoztak. Annál világosabbá válik, hogy Jézustól mit tanultak és kaptak. Az egyik legrégibb kézirat szerint Jézus szembefordult velük, rájuk szólt, és más faluba mentek. Ez az egyszerű szöveg mindennél beszédesebben írja le Jézus állásfoglalását. Lukács Jézus szavait is lejegyzi, amit a tanítványaiknak mondott. Ezek szerint a tanítványoknak nem Illés Istenért rajongó lelkét kapták, amellyel még az emberek elpusztítására is vállalkoztak, hanem a szeretet lelkét, amely az ellenség szeretetét is magában foglalja (6,27). Jézus sem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.

Jézus követői sohasem tehetnek magukévá, és nem tűrhetnek meg magukban semmiféle vallási nemzeti vagy politikai gyűlöletet. Ne feledjük, hogy ezt Jézus akkor mondja, amikor elindul Jeruzsálembe, a szenvedés útjára.

·        Luk 9,57-62 – Válaszúton

Lukács ide iktat be egy olyan történetet, amely arról, szól, hogy Jézus követése válaszút elé állítja az embert. Az a Jézus, aki olyan következetesen jár a szeretet útján, ahogyan az előző történetből kitűnik, nem követhető fél szívvel. Jézus a hellenizmus világából is ismert közmondást idéz: az állatoknak van otthonuk, az embernek nincs. aki olyan aktívan jár a szeretet útján, mint ő maga is, annak számolnia kell az otthontalanság lehetőségével is. Aki gyűlölködés helyett megértésre és megbocsátásra törekszik, azzal megtörténhet, hogy a szemben álló felek között „otthontalanná” válik.

 A második esetben Jézus hív el valakit, de az előbb a kegyelet parancsát akarja teljesíteni. Izraelben a halottak eltakarítása mindenekfelett álló kötelességnek számított, felmentet még a törvénytanulmányozás és az imádkozás alól is. Annál meghökkentőbb Jézus szava: Temessék el a halottak halottaikat! Érthetővé csak akkor válik, ha meglátjuk, hogy mögötte az életnek egész új értékelése áll. jézus szemében a halál az, amit az emberek életnek mondnak. Mert azt szokták az élet céljává tenni, és azt szokták nyereségnek tekinteni. Ami a halállal véget ér és értelmetlenné válik. Jézus a halott siratás helyett az evangélium örömhírének hirdetésére szólít fel. Az ő evangéliumából olyan új élet támad, amelynek célja és értelme, hogy nem önmagának, hanem embertársának él és szolgál az ember. Jézus a kétféle életszemlélet közötti különbséget állítja élére a kegyeletsértően hangzó felszólításával. Követőjének világosan kell látnia a különbséget a kétféle életfelfogás között, és tudnia kell, melyikhez tartja magát.

A harmadik esetben újra csak egy önként ajánlkozót említ Jézus, aki azonban előbb el akar búcsúzni a családjától. Jézus itt a szántás hasonlatát használja, hogy megmutassa, az ő követése új irányvételt jelent.

 Mind a három példa arról szól, hogy Jézus csak akkor tudjuk követni, ha felszabadulónk minden más kötöttségtől.

·        Kérdések:

1.    Milyen fordulat áll be itt Jézus földi munkálkodása folyamatában?

2.    A Szamáriai esethez hasonló hol történt Jézussal?

3.    Mi jellemzi a tanítványoknak a szamáriaik iránt tanúsított indulatát?

4.    Mi Jézus válasza a tanítványok felvetésére?

5.    Mivel kell számolnia annak, aki Jézus követni, akarja?

6.    Hogyan értékeli Jézus a halál és az élet kérdését?

7.    Miről szól a Jézus követéséről elmondott három példa?