Keresztyén értékeink sorozat

 1. rész:

A böjt, mint a megtisztulás útja

Olvasmány: Mk 7:1-23

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” Mt 5:8

A mai vasárnapon „Keresztyén értékeink” címmel egy új sorozatot szeretnék elkezdeni. Azt gondolom, hogy nekünk, keresztyéneknek, nagyon fontos lenne az értékeit vesztett és szétesőben levő magyar társdalomban felmutatni azokat az értékeinket, amelyek ma is megtartó erőt jelenhetnek sokak számára. Ehhez persze nekünk magunknak kellene először felismerni ezeket az értékeket, hogy tudatosan képviselni tudjuk őket a világban.

Mivel ma egyházi naptárunk szerint nagyböjt első vasárnapja van, így elsőként a böjtről szeretnék beszélni. A böjttel kapcsolatban egy furcsa kettősség fedezhető fel a mai közgondolkodásban. Egyrészről, amikor a böjtről, mint a keresztyén vallásgyakorlat egyik fontos eleméről van szó, akkor sokan úgy vélekednek, hogy ez teljességgel idejétmúlt dolog, ami nagyon távol áll a modern ember életvitelétől és gondolkodásától. Másrészről viszont azt látjuk, hogy egyre többen vannak, akik a vallási tartalomtól függetlenül újra felfedezik a böjt fontosságát. Érdekes módon ma ismét divat lett a böjt. A megtisztulás ideig-óráig való élményét keresi benne az ember.

Mi tehát a helyzet akkor a böjttel kapcsolatban? A keresztyén értékrendünkben, hogyan viszonyuljunk a böjt kérdéséhez? Általánosságban elmondhatjuk, hogy már a régi egyiptomiak, perzsák, görögök, indiaiak, mohamedánok és zsidók vallásában fontos szerepet kapott a böjt, igaz, más-más formában és céllal. Egyes ókori civilizációkban a böjtölés elsősorban a papok és papnők felkészülése volt az istenség megközelítésére, ezen kívül pedig a böjtöt eszköznek is tekintették az istenek kiengesztelésére. A vallási rítusokban fontos szerepet tölt be a böjt – az aszkézis, az önmegtartóztatás és a megtisztulás jelképeként. Ha tehát végigtekintünk a vallások sokszínű kavalkádján, mindenhol megtaláljuk a böjtöt, mint spirituális áldozati cselekedetet. Sőt, ma már a modern „wellness-kultúrának” is szerves része lett a böjt, ennek megfelelően az egészséges életmód hívei már nemcsak a testi, hanem a lelki-szellemi megtisztulás reményében is gyakorolják ezt a hagyományt.

Ma tehát a böjtben a megtisztulás ideig-óráig való élményét keresi és találja meg sok ember. Ez azonban úgy gondolom még nagyon kevés. Az Isten igéje minket ennél sokkal messzebb akar elvezetni. A megtisztulás ideig-óráig való élményénél sokkal többet akar nekünk Isten adni. Nekünk, keresztyén embereknek, úgy gondolom, a hitünk alapján kell keresni a megtisztulás útját a böjtben, és nem azért mert ma éppen divat lett a böjt. A Hegyi beszédben Jézus egy drága ígéretet adott nekünk: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”(Mt 5:9). A böjt ebben segíthet nekünk, hogy a megtisztulás útján haladva, Istennel való közösségünk erősödik.

1.      Mit értünk megtisztuláson?

A megtisztulás (lat. purgatio, purificatio): tág értelemben a szennytől való megszabadulás, mosdás, fürdés. Teológiai értelemben a bűntől való megszabadulás, a megtérés következménye. A lelki életben a tökéletesség útjának első szakasza a megtisztulás útja. Az Ószövetségben a kultikus tisztátalanság megszüntetése lemosás, mosakodás, vérrel meghintés, izzó parázs érintése tisztulási áldozat révén volt lehetséges. A tisztátalanná vált cserépedényeket össze kellett törni; más edényeket elég volt kisúrolni és kiöblíteni. A zsákmányolt holmiból azt, ami állta a tüzet, tűzbe kellett vetni, a többit vízzel kellett lemosni. Az Újszövetségben Jézust a farizeusok és az írástudók többször is megvádolják a mózesi tisztasági törvények és az ahhoz kapcsolódó későbbi zsidó hagyományok megszegésével. Jézus újra és újra arra mutat rá, hogy a külső megtisztulás semmit sem ér, ha belül az emberi szívben nem történik változás. Itt a Márk evangéliumából olvasott szakaszban Ézsaiást idézi Jézus: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.” (Mk 7,6). Jézus tanítása szerint a tisztátalanság nem kívülről jön. Bizonyos ételektől való tartózkodás, még önmagában nem teszi tisztává az embert, sőt Jézus szerint a tisztátalanság igazi forrása ott belül, az emberi szívben van!

A tisztasággal kapcsolatban Jézus a Hegyi beszéd boldogmondásaiban így tanít: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). Ennek az igének megértésében Szent Ágoston egyik gondolata segített: „Ha valaki látni akarja az Istent, ne menjen messze földre Istent keresni. Térjen be saját szívébe. Ha abban szeretet honol, akkor ott - amennyire ez a földön lehetséges - megláthatja az Istent. Mert az Isten szeretet.”

2.      Miért van szükségünk böjtre, megtisztulásra?       

A böjt lényege Jézus tanítása szerint abban van, hogy az igazi megtisztulás belülről, az ember szívéből induljon el. S a megtisztulás célja és jutalma nem önmagunk tökéletességének elérése, hanem a tökéletes Isten felismerése és meglátása.

Tudjuk, hogy a testi szem is csak akkor lát, ha tiszta. A szívnek is van szeme. Akkor látja meg az isteni valóságot, ha tiszta. A szív az ember legbensőbb titka. Benne születnek a gondolatok, érzelmek, elhatározások.

Jézus nagyon fontosnak tartotta a benső, láthatatlan szív tisztaságát. Jaj, annak az embernek, akinek a szíve nem tiszta! Az ilyen szívből származnak „… a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok, valamint istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, s ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Mk 7, 21-23)

A tisztátalan szívnek ebből a leírásából azt is megérthetjük, hogy milyen a tiszta szív. Olyan szív, amelyet nem az önző, másokat megkárosító gonoszság tölt el, hanem az Isten szívével egyesülve mindenkit szerető jóság.

Jézus a szívünkkel kapcsolatban egy másik dologra is figyelmeztet: „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól…” (Lk 21,34). A szív tisztaságát, a szív szemének tisztánlátását, nemcsak a szenvedélyeinket kiélő mámor és tobzódás szennyezheti be, vakíthatja meg, hanem elnehezítheti az élet gondjaiba való elmerülés is. A tiszta szív elsősorban az Isten országát keresi, a szeretetet követi. Ha így tesz, akkor kezd tisztán látni, meglátni a másik embert, s a másik emberben meglátni magát az Istent.

            Jézusnak a tisztaszívűségről mondott boldogmondásából láthatjuk és érezhetjük, hogy Ő nem ideig-óráig való megtisztulást és boldogságot akar nekünk adni, hanem az életünket a maga teljességében szeretné boldoggá tenni. Ha valaki átadja a szívét Jézusnak, ha valaki az életét Jézus Krisztus uralma alá rendeli, akkor megtapasztalhatja, hogy a belső, lelki életében minden megváltozik. Ebben van a keresztyén böjt lényege és értelme, és ebben különbözik a ma oly divatossá vált böjtkultúrától, a keresztyén böjt igazi értéke.

3.      Milyen a böjt helyes gyakorlata?

A böjt igazi értelme az elcsendesedés, az Istenre figyelés és az önvizsgálat. A cél az, hogy kapcsolatba kerüljünk legmélyebb valóságunkkal, szívünk legbelsőbb részével, ahol az életünk forrása van. Ez bizony nem könnyű dolog, mert mi általában létünk felületén élünk, s legtöbbünk elvesztette a kapcsolatot azzal a maggal, amely legmélyebben van bennünk. Sőt az oda vezető utak általában alig járhatóak.

Ezt a belső életet, amelyet a modern pszichológia a „tudattalan” vagy az „identitás” fogalmakkal fejez ki, nemcsak a pszichológia sejtette meg. Sőt valójában a pszichológia, amikor erre a megsejtésre építi egyes elméleteit és fejtegetéseit, igen régi megállapításokat elevenít fel, amelyek a keresztyén egyház tanításában már régóta megtalálhatók.

A végsőkig leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatjuk, hogy minden ember legmélyén ott van a „szív”. Ez nem merül ki az „értelemben” vagy „észben”, mint a gondolkodás és érvelés képességének megjelenítőiben. Ennél sokkal mélyebb valóság, a szív mélyével, az emberi lélekkel azonos. A régi egyházatyák szerint a „szív” Isten helye bennünk, és itt található az a szeretet terv is, amelyet Isten alkotott rólunk. Sajnos azonban nem könnyű az embernek utolérnie magában Istennek ezt az akaratát. A bűneset következében ugyanis elhomályosult az emberben Istennek ez a vágya, amely minden emberben a belső egység forrása. Ezért nyugtalan és békétlen az emberi szív, s ezért nem tud máshol, csak Istenben megnyugodni. Ehhez azonban valóban új szívre, tiszta szívre, újjáteremtett szívre van szükségünk.

Ez a tisztaság utáni vágy vezette az ószövetségi választott népet is. Izráel népe a ceremoniális követelményeknek kínos gonddal igyekezett eleget tenni, de végül is azok betartása csak akadályt és terhet jelentett. Vallásos életük tele volt szabályokkal, korlátozásokkal és külső tisztátalanságtól való félelemmel. Nem törődtek azonban azokkal a foltokkal, amelyeket a gonosz gondolatok, a haszonlesés és a gyűlölködés okozott lelkükön.

Krisztus szavainak – „Boldogok, akiknek szívük tiszta...” - sokkal mélyebb a jelentése, mint annak, amit világi értelemben „tisztának” neveznek.

A tiszta szív alatt elsősorban a bűntől megtisztított szívet érthetjük, azonban a bűntől megtisztított szív egyik nagy jellemzője a teljes osztatlanság. A tiszta szív osztatlanul Istené.

Mit jelent ez? Sokan azt mondják: hisznek Istenben, olvasnak bibliát, de azért még a horoszkópot is elolvassák. Horoszkóp és Isten. Vagy: hisznek Istenben, de ha az egészségükről vagy a szerencséjükről van szó, mégis lekopogják, nehogy valami baj történjék velük. Isten és babona. Mások azt mondják: hisznek Istenben, de templomba járni, Isten Igéjét hallgatni nem érnek rá. Isten és Isten nélküliség.

Vajon úgy működik-e a mindennapi életünk, hogy Istent megkérdezzük a dolgaink felől, és az ő vezetése szerint éljük a mindennapjainkat? Vagy fordítva: éljük a mindennapi életünket a magunk rohanásában, és ha esetleg belefér a szívünkbe, időnkbe, gondolatainkba, akkor még Istenre is szánunk néhány percet?

A tiszta, osztatlan szív nem valami elvont, misztikus dolgot jelent, hanem céltudatosan odaszánt szívet. Hogy ezt ki hogyan éli meg, ebben lehetnek különbségek. A lényeg, hogy a cél legyen Isten, az Őbenne való élet, az Ő akaratának keresése, megélése. 

A megosztott szívű ember bizonytalan járású, kétfelé sántikáló ember. Mivel több felé szeretne menni, ezért sehová sem jut el. Aki viszont Istennel járja az életét, az megtapasztalhatja, hogy Isten vele van és vezeti életének minden helyzetében. Bízzuk rá magunkat osztatlan szívvel!

4.      Hogyan kaphatunk tiszta szívet?

            Isten Igéje úgy beszél a szívről, mint ami megromlott a bűn miatt. Jeremiás könyvében olvassuk: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni? (Jer 17,6). Isten Igéje azt mondja, hogy nincs értelme annak, hogy az ember szépítgetni igyekszik a szívét, az életét. Bűnös vagyok, de kicsit jobbítok rajta, esetleg kicsit sározok a másikon, azzal is tisztábbnak látszom, egy ideig még titkolni is lehet a dolgokat… és így tovább, sorolhatnánk emberi taktikáinkat.

Isten egy olyan megoldást ajánl, ami végleges: a szívcserét. Ezt olvassuk Ezékiel próféta könyvében: „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új Lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én Lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ez 36,25-27).

Amikor az ember átadja a szívét Krisztusnak, akkor az addig bűn miatt sötét szívben megjelenik egy nagyon picike fehér pont, amely a Krisztussal való állandó kapcsolat által folyamatosan növekszik. Továbbra is lesznek bűnök az ember életében, de a szív célja változik meg: eddig nem érdekelte Isten akarata, ha hallott is, róla nem volt különösebben fontos, mostantól viszont mindent Isten akarata határoz meg.

Ez az igazi szívcsere, amit Isten Igéje, a Biblia megtérésnek nevez. Az önmagát Istennek átadott ember megtér, visszatér Isten szeretetéhez, Istennek teremtő, jó tervéhez. 

A mi emberi erőnk kevés ahhoz, hogy Istennek megfeleljünk. És Isten nem is a mi emberi erőlködésünk szerinti jó cselekedeteket várja tőlünk, hanem ezt a személyes, odaszánt hitet és szeretetet: hogy adjunk át neki a szívünket, az életünket.

Azt olvassuk a Bibliában: aki hisz Jézusban, annak örök élete van. Ezt jelenti a hit: az átadott szívet. Ha átadtuk már a szívünket Krisztusnak, adjunk hálát ezért, és éljünk méltón Őhozzá, minden nap kérve az ő vezetését.

Ha pedig nem tettük ezt meg, akkor halljuk meg ma az ő hívását, mert ő most is vár bennünket, várja a szívünket, hogy ne vergődjünk tovább a megosztott szív kétfelé sántikáló fájdalmában, hanem legyen teljesen övé a szívünk, hogy ő kézbe véve azt, megáldhassa gazdagon életünket!

 Legyen a mi böjtölésünk, a szívünk megtisztulásának alkalma. Ámen.