Lelki útravaló a mai napra


Január 9.
Atyám! Hálát adok neked végtelen szeretetedért!
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét,
és váltságot szerzett neki. (Lk 1,68)
Ezzel a mondattal kezdődik Zakariás éneke. A próféta
Keresztelő János születése után hálát ad Istennek,
hogy meglátogatta népét. Mi a rendkívüli ebben a
hálaadásban? Az, hogy Jézus ekkor még nem született
meg. Zakariás mégis úgy beszélt a Messiás
eljöveteléről, mint megvalósult tényről.
Vajon mi tette képessé erre a prófétát? Zakariás
énekének bevezetőjéből kiderül, hogy ő a Szentlélek
által prófétált Jézus születéséről, és saját gyermeke
Istentől kapott feladatáról is. Zakariás megértette,
hogy fiának, Jánosnak a születése Jézus eljövetelének
közvetlen közelségét jelenti. Így érthető Zakariás
öröme. Isten már János születésével megtette az első
lépést az ember felé. Zakariás már ebben az első
lépésben megérezte Isten mentő szeretetét, és ezért
tudta előre is áldani az Urat.
Már János születésében benne rejlett Jézus közénk
jövetelének célja: az ember megmentése. Ő meglátogatta
népét, kegyelmesen lehajolt hozzá. Ennek az irgalomnak
már a közelsége is csodálatos! Áldott legyen az Úr
hozzánk lehajló szeretetéért!
Légy hát hálás a legcsekélyebbért is, akkor méltó
leszel arra, hogy többet kapjál. Tekintsd a
legkisebbet a legeslegnagyobbnak, s ami inkább
megvetésre méltó, azt különleges ajándéknak. Ha az
ajándékozó méltóságát megfontolod, semmi adományát nem
véled majd kicsinek, silánynak. Mert nem kicsi az,
amit a fölséges Isten ad. (Kempis Tamás)

Atyám! Köszönöm, hogy elküldted Jézus Krisztust a mi
megmentésünkre. Mi semmit nem tehettünk volna
magunkért, de te kegyelmesen lehajoltál hozzánk.
Kérlek, segíts, hogy hit által felismerjük csodás
szereteted első jeleit, hogy mielőbb örülhessünk és
hálát adhassunk neked! Ámen.