Pünködi igehirdetés

„Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” ApCsel 3,1-10.

            A mai igében leírt események közvetlenül az első pünkösd ünnepe után játszódnak. Mivel Krisztus tanítványai részesültek a Lélek ajándékában, nem nézhetik tétlenül a világ eseményeit, az emberek problémáit, hanem orvosolják Krisztus ereje által. Úgy fordulnak oda az emberekhez, hogy egész életre szóló megoldást adnak nekik. Ez a történet két fontos dologra tanít minket.

            Először is nagyon világos képet fest a mi vallásosságunkról és kegyes életvitelünkről, leleplezve annak sok képmutatását és belső ürességét. Másodszor azonban azt is megmutatja, hogy van megoldás és szabadulás abból a szomorú helyzetből, amelyben jelenleg vagyunk.

            A történet első mondataiban sokat hallunk a vallásos szokásokról és kegyes tradíciókról. Izrael fiai napjában háromszor imádkoztak, és ehhez a szokásukhoz szigorúan ragaszkodtak. Ha csak lehetett a templomba gyűltek össze az imádkozás óráiban. A történtben arról is hallunk, hogy volt ott egy férfi, aki születésétől fogva mozgáskorlátozott volt és őt szokás szerint napról napra letették a templom ékes kapujába, ahol alamizsnáért könyörgött. Az egyik ember, megszokásból, mindennap elment imádkozni a templomba, a másik pedig koldulni.

Micsoda égbekiáltó ellentétet látunk itt! Az „ékes kapuban” egy „éktelen élet” ül. Jól jellemzi ez a kép Izrael népének kegyességét. A templom inkább ékes, mint hasznos, inkább gyönyörködtető, mint éltető. A tradíciókba kövesedett, hit nélküli vallásosság lelki üressége, képmutatása és mérhetetlen tehetetlensége mutatkozik itt meg. Amikor az egyház belső, lelki ereje hiányzik, intézményes fennállása öncélúvá válik.

            Azt hiszem ezzel a képpel, nemcsak Izrael népét szólította meg Isten, de ma minket is megszólít. Mi a helyzet ma a mi egyházunkban és gyülekezetünkben, saját keresztyén életünkben, kegyességünkben? Ékes kapuban – éktelen élet? Állnak a hívő ősapáink által épített gyönyörű és hatalmas templomaink, csak éppen vasárnaponként kongnak az ürességtől. „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” olvassuk a szárdiszi gyülekezetről Jézus jellemzését (Jel 3,1.) Református keresztyénnek valljuk magunkat, de nem ismerjük Jézus tanítását, nem olvassuk a Bibliát.

            Testvérem! Isten ma neked is kínálja a megújulás és a bűnbánat lehetőségét. Ha úgy érzed, a te lelki életed is sánta, béna, nem teljes, nem örömteli, bűnök nyomorítanak és keserítenek, halld meg hát az örömhírt: Az Úr a te Teremtőd, szólít téged, nézz föl rá!

1. Figyelj Istenre - „Nézz föl”!

Ez volt a sánta meggyógyulásának is az első lépése.

Nem remélsz sokat az élettől? Nincsenek nagy céljaid? Hívő életed erőtlen, megfáradt és közömbös? Nézz föl, mert a te Urad szólít és hív téged. Ki akar hozni a langymelegségből, meg akarja újítani erőtlen életed. Nézz föl és lásd meg a csodát, Istennek terve van veled, személy szerint téged szólít most. A gyógyulás első lépése tehát Istenre figyelni, a láthatókon túl meglátni a láthatatlanokat, az ideig valókon túl az örökkévalót. Ha mindig csak a földiekre nézünk, sötétségben vagyunk, csak a tehetetlenségünket, bénaságunkat látjuk. A világosság – az új erő. A gyógyulás és a szabadulás felülről jön. Nézz föl és engedd, hogy Isten megszólítson téged!

2. Engedelmeskedj Istennek - „Kelj fel, és járj!”

Amikor a sánta ember fölnézett, így szólt hozzá az apostol: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” Péter apostol Isten eszköze, akit az Úr arra használ, hogy eljutassa mindenkihez az evangéliumot. Első olvasásra megdöbbentő a felszólítás, hogy kelj fel és járj.  Ehhez hitre van szükség, olyan hitre, amely nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra. De hit kell az engedelmességhez is. Ha Isten szólít téged, ne tétovázz, bízz és engedj. Az Isten kegyelme sokkal gazdagabban ajándékoz, mint azt az ember reméli. A sánta koldus Péter szavai által a gyógyító Krisztussal, a Szentlélek erejével került kapcsolatba. Az apostol bizonyságtétele nyomán hit támad, és a hitből engedelmesség születik, olyan engedelmesség, amely nem az adott körülményekre tekint, hanem egyedül Isten beszédére. Ha az Úr szólít téged, ne kételkedj, csak engedelmeskedj. Mert Jézus nevének hatalma és ereje van. „Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké, földalattiaké.” Fil 2.9-11. Hívjuk hát naponként segítségül az Úr nevét, hogy megtartassunk. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítalak téged.”

3. Dicsőítsd az Istent – „Dicsérte az Istent”

            Végül még egy fontos dolgot meg kell látnunk, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljes életet éljünk, ez pedig a hálaadás és dicsőítés. Amikor a sánta ember meggyógyult, bement a templomba és dicsérte az Istent. Ez elengedhetetlen következménye kell, hogy legyen életünknek, ha egyszer valóban megtapasztaltuk az Úr jóságát és szeretetét, el ne feledkezzünk a hálaadásról. Isten szent nevének imádása és magasztalása által tapasztaljuk meg az Úrban való örömöt. S egyedül a mi hálaadásunk és imádatunk az, amit az Úr elé vihetünk, s amivel válaszolhatunk a tőle kapott ajándékokért, gyógyulásért. „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” Jel 5,12. Ha megtapasztaltad Isten csodálatos jelenlétét, gyógyító erejét, ne feledkezz el a hálaadásról és a dicsőítésről sem.

            Figyelj, engedelmeskedj és dicsőítsd az Istent, ez az a három lépés, amely által a te életed is megújul. Ámen