Lelki útravaló a mai napra

Uram! Nézz ma is rám! Ments meg, ha bajban vagyok!
Vigasztalj, ha erőtlen vagyok! Légy velem örömömben
is. Nélküled elvesznék. Jöjj! Ámen.

A hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de
hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem
szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad.

 (Ézs 54,10)
A világban nagyon sok rosszat elkövetünk, ami Istennek
nem tetszik, amiért haragudhatna ránk. De ő ezt nem
teszi! Inkább őriz minket, véd, táplál, vigyáz ránk.
Minden megszűnik, elpusztul egyszer, de egy valami
megmarad: hozzánk való hűsége! Ezért nekünk is mindig
dicsérni kell az ő nevét, mert nincs nála kegyelmesebb
senki, aki bűneink ellenére ennyire szeret minket,
embereket.
"Az élet életveszélyes" - hangzik a szellemes, a
mindennapi tapasztalatok által is igazolt
megállapítás. Azonban hitünkből fakadóan ezt az
életveszélyes életet mégis a reménység, nem pedig a
teljes kiábrándultság, a távlattalanság jegyében
éljük. A mi Istenünknek tetszett, hogy a szivárvány
természeti jelensége ígéretes tanítás hordozója legyen
minden idők hívő emberének.
Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz jele a
szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor
felhőt borítok a földre és feltűnik az ív a felhőn,
akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem
veletek. (1Móz 9,13-15) Emlékezzünk hát Isten
szivárványívére, hiszen Isten maga is visszaemlékezik
rá.
Jó, ha tudjuk, hogy Isten szivárványíve
viharfellegekre és nem bárányfellegekre van helyezve.
Sokszor felvonulnak a viharfellegek. De ne feledjük:
mögöttük ott süt Isten napja. Az ív ott feszül a
szakadék fölött, reménység és irgalom jele ez a
reménytelenség és irgalmatlanság közepette. A
szivárvány tehát a fenyegetettségek ellenére történő
megőriztetés jele, a kegyelmet és irgalmat nyert élet
szimbóluma. (Derencsényi István)

Uram! Jöjj hozzám! Hozd mindig reménységedet és
kegyelmedet az én szívembe. Ámen.