Lelki útravaló

Mindenható Istenünk! Vezess minket Krisztushoz!

A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az
égre emelni, hanem mellét verve így szólt: Isten, légy
irgalmas nekem, bűnösnek. (Lk 18,13)

Ismerjük őt. Ismerjük Krisztust. Tudjuk, hogy mit
tett, mikor hol volt, kinek mit mondott. Ismerjük őt,
tudjuk, mit vár el tőlünk. Azt, hogy ne csak ismerjük,
hanem cselekedjük is mindazt, amit mondott. Hogy
kövessük őt, tartsuk meg az ő parancsolatait. Mert ha
nem tesszük ezt, akkor nem kapjuk meg az ő szeretetét
sem. Akkor nem igazi a mi követésünk. Akkor olybá
tűnik, hogy valójában nem értettük meg őt, és nem
ismerjük igazán. Mert csak a cselekedeteink által
mutathatjuk meg mindezt. Gyümölcséről ismerszik meg a
fa.
Mit vár el tőlünk Krisztus? Hogy kövessük őt. Miben?
Abban, amit ő tett: az alázatban. A másokhoz való
odafordulásban, a gyengék, a szegények, az elesettek,
a nyomorultak, a szenvedők segítésében. Ehhez pedig az
első lépés, amit naponként meg kell tennünk, hogy
kimondjuk: bűnös emberek vagyunk, csak az ő
kegyelméből élhetünk, járhatjuk küldetésünk útját.
Annyiszor gondolunk a bűnnel kapcsolatban csak
magunkra, a mi Krisztustól való elfordulásainkra, hogy
ritkán döbbenünk rá, Krisztus-követésünk alapja: a
rádöbbenés bűnös voltunkra, arra, hogy csak Urunk
ingyen kegyelméből élhetünk. Ehhez a szembesüléshez
pedig szükségünk van arra az alázatra, amit ma a
vámszedő tanít számunkra.

Minden megtérésnek és megújulásnak bennem kell először
megindulnia. (Dietrich Bonhoeffer)

Mindenható Istenünk! Légy segítségünkre, mert egyedül
gyengének érezzük magunkat a jó cselekvésére! Légy
mellettünk, hogy támogató karod biztonságát érezzük!
Adj erőt, hogy követhessük Krisztust, hogy megvalljuk
bűneinket és elfogadjuk a tőle jövő feloldozást!
Segíts minket! Ámen.