Alapige: Neh 8,1-12

“Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek. A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták az érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. Az írástudó Ezsdrás erre a célra készült szószéken állt.

Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt.

A léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.

Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek! A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! Ekkor elment a nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.”

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük a mai nap minden ajándékát. Bocsásd meg, hogy sokszor észre sem vesszük, mennyi jóval halmozol el minket. Bocsásd meg, hogy külön kell figyelmeztetned, hogy örömet találjunk mindabban a jóban, amit adsz nekünk és a mi házunk népének.

Köszönjük, hogy elkészítetted ezt a csöndes órát itt most ennek a napnak az estéjén. Kérünk most újra: távoztasd el lelkünknek hitetlen sötétségét, világosíts meg minket, hogy az Istennek beszédét hallhassuk és érthessük. Jövel és taníts meg az igaz hitre.

Külön könyörgünk azokért, akik ma részesülnek a keresztség sákramentumában. Kérünk, engedd egészen világosan látniuk, hogy mennyire rászorulnak ők is, rászorulunk mindannyian a te bűneinktől megtisztító kegyelmedre. Engedd, hogy ők is, és mi mindnyájan túllássunk ennek a nagyszerű dolognak az egyszerű jelképén, és az egyszerű víz hadd emlékeztessen minket a te érettünk is kiontott véredre, Urunk, Jézus Krisztus.

Kérünk, te magad légy itt a középen, és te taníts minket, nyitogasd szemünket, szívünket, aki kinyitottad előttünk a mennyet. Taníts minket most valóban a te igéddel, és adj bátorságot, hogy higgyünk annak.

Ámen.

Igehirdetés

Sokan olvassuk most Nehémiás könyvét bibliaolvasó kalauzunk szerint. Akik nem e szerint olvassák a Szentírást vagy nem szokták azt naponta olvasni, azoknak is javasolom: olvassák el egyvégtében ezt a rövid kis bibliai könyvet, mert rendkívül izgalmas, és ami ennél sokkal több: világosan Istenre mutató bibliai könyv ez.

A babiloni fogság utáni időről szól, az időszámításunk előtti 500-as évek eseményeit rögzíti. Ekkor vált lehetővé, hogy a fogságba elhurcolt zsidók hazamehettek és felépíthették a régi országot. Csakhogy ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. Ők maguk is megijedtek, amikor meglátták a dudvával benőtt romokat, a templomból szinte semmi nem látszott. Jeruzsálem falai a földig leromboltattak, és nagyon sok ellenségeskedés is fogadta őket. Bennük sem volt nagyon erős a hit és a reménység, hogy újra talpra állhatnak mint nép és nemzet.

Rengeteg akadály ellenére hozzáláttak az építkezéshez. Először mindenki magának épített valami hajlékot, hogy mégis fedél legyen a feje felett, aztán a próféták bíztatására felépült a templom, Jeruzsálem falai és így tovább ... De nem túl sokan voltak, akik ebben a munkában részt vettek, és főleg lelkileg erőtlenek voltak. Amikor nagyjából elkészültek ezek az igen nehéz és nagy munkák, és már Jeruzsálem is be volt kerítve, akkor került sor erre a jelenetre, amiről most olvastunk.

Akkor állt elő Ezsdrás pap és a nép kérésére – érdekes, hogy nem ő kezdeményezte, hanem a nép kérte – elővette azt a valószínűleg egyetlen megmaradt ép Bibliát (az akkori Biblia a Mózes öt könyve volt, különösen Mózes 5. könyve, amely összefoglalja az első négy fontosabb eseményeit is). A nép azt kérte: olvass belőle nekünk. Mindnyájan érezték, hogy lelkileg kiszáradtak, erőtlenek. Olyan nagyon egymásra sem számítanak, nem érzik az egységet, hogy összetartoznának. Isten pedig sokak számára többé-kevésbé ismeretlen volt.

Ők már mind a fogságban születtek, sose voltak templomban, csak az öregektől hallottak elbeszéléseket arról, hogy milyen gyönyörű istentiszteletek voltak Jeruzsálemben. A hívő öregektől hallották Isten igéjét is. Amit fejből tudtak, igyekeztek átadni a gyermekeiknek, unokáiknak. De sok olyan élményből kimaradtak, aminek a hiánya a lelki erőtlenséghez vezetett. S látták, hogy annak, hogy valóban újat kezdjenek, lelki feltételei is vannak. Óriási dolog, hogy áll Jeruzsálem fala, de ettől a hitük nem lett erősebb. Sem a közösségi tudatuk, és legfőképpen az Istennel való szövetség volt a számukra üres szólam, amiről sokat hallottak, amivel kapcsolatos csodákat emlegettek az idősebbek, de sokan úgy éltek, hogy nem volt élő közösségük az élő Istennel. Ezért nem találták egymás kezét sem, hogy igazán összefoghattak volna. Ezért hiányzott a belső erő, az elszánás. Ezért nem voltak világosak a célok, amikért igazán szívesen hoztak volna áldozatot.

Tengtek-lengtek az emberek, mint a körülöttük élő pogányok és félpogányok. És éppen erről a lelki holtpontról kellett elmozdulnia ennek a népnek ahhoz, hogy valóban jövőt építhessen. Végre komolyan kellett venniük azt, amit elvileg tudtak: kicsoda Isten, miket csinált valamikor régen, hogy állítólag most is ugyanolyan nagy és ugyanolyan csodákat tud tenni, csak kellenének hívők, akik tartják a kezüket, hogy azokat telerakja Isten ajándékokkal. Sok mindent tudtak ők, de megint ezt a kifejezést mondom: nem volt élő kapcsolatuk az élő Istennel. Nem érezték magukat közvetlenül Istennek felelősnek. Nem igazán érdekelte őket, hogy mi Isten célja velük. Nem merték várni, hogy itt Isten is cselekszik, sőt Ő cselekszik csak igazán, és Őtőle kell elkérni a nép jövőjét, a közösség alakulását, hogy jöjjenek haza azok is, akik még a fogságban maradtak, mert félnek az itthoni nehéz viszonyoktól. Nem merték önmagukat, egymást, a jövőjüket igazán Istenre bízni. Az Istennel való szövetségnek kellett megújulnia, elevenné, valóságossá válnia.

Ez a folyamat indult el ezen a napon, aminek a történetét itt röviden hallottuk. A felolvasott rész mond valamit arról, aki a néphez szólt, arról, aki közvetített, azokról, akik hallgatták, és végül: sok fontos dolgot megtudunk ebből a részből a felolvasott Biblia hatásáról. Milyen hatással volt rájuk. Ki volt az, aki szólt hozzájuk, ki volt, aki közvetített – és egyáltalán miért kellett ez. Kik voltak, akik hallgatták, és milyen hatással volt rájuk. Nagyon mai, hiszem azt, hogy hozzánk személyesen is szóló üzenetek vannak ebben.

1. Ezsdrás a nép kérésére előveszi a Mózes törvénykönyvét, és elkezdi olvasni. Egyszerre kiderül – mindenki így éli át –, hogy az élő Isten szól hozzájuk. Valaki olvas betűket, szöveget, de az úgy érkezik meg a jelenlevőkhöz, mint az élő Isten szava. Aki egyebek közt ebben is különbözik a holt bálványoktól, hogy Ő beszél, hogy meg tudja szólítani az övéit. Egészen személyessé és időszerűvé tudja tenni az igét. És milyen nagy ajándék, hogy olyan nagy történelmi földrengés után meg közben is megmaradt a Biblia. Van mihez nyúlni és Isten azon keresztül hatalmasan beleszól az Ő népe életébe.

Átélik, hogy a Biblia valóban az élet könyve azért is, mert az élet minden kérdésére van benne valamilyen tanács, útmutatás, eligazítás. Meg azért is, mert aki azt komolyan veszi, hittel hallgatja, abban Isten új életet támaszt, és ezt az új életet táplálja, erősíti szakadatlanul. Ez a Bibliának a szerepe ma is, a mi életünkben is.

Hadd kérdezzem meg: hol van nálatok a Biblia? Azt hiszem a legtöbbünknek van Bibliánk, akik itt vagyunk. Ott van-e a többi könyv között, kifejezvén ezzel azt, hogy egy a sok közül. Hozzátartozik az általános műveltséghez. Aki ad magára, az nagyjából ismeri legalább az evangéliumok eseményeit. Tehát egy könyv a többi között. Vagy valami díszes helyen van és dísz? Évtizedek múlva is ugyanolyan gyönyörű, csak a port kell róla néha letörölni, de szép, érintetlen, nem szamárfüles, nem zsírfoltos; nem nyúl ahhoz senki ... Vagy pedig nagyon is elnyűtt és olyan helyen van, amihez naponta könnyen hozzáférünk?

Ilyen képeket olvasunk a Szentírásban arról, hogy mire való a Biblia: kenyér. Mindennapi kenyér. Az otthoni kenyérszeletelő késhez naponta többször hozzányúlunk. Ilyen-e a Bibliánk? Azt olvassuk: tükör, ami megmutatja valódi arcunkat, ki vagyok én valójában, és elvezet igazi önismeretre. Hányszor szoktunk belenézni az otthoni tükörbe? Azt mondják annyiszor, ahányszor elmegyünk előtte. Vajon ilyen-e a Biblia? Így nyitjuk-e ki naponta: Uram, szeretném magamat egyre jobban megismerni. És hogy ki vagyok, és a szívem mélyén mi van, azt egyedül te tudod. Kérem szépen, mondd meg nekem, mert nem akarok ilyen maradni, amilyen vagyok. Szeretnék egyre inkább olyan lenni, hogy gyönyörködhess bennem, és hogy hasznos lehessek másoknak. Ilyen tükör-e a Biblia, amit naponta erre használunk? És olyan világítóeszköz-e, ami bevilágítja az előttünk levő sötét, ködös utat? Segít tájékozódni, aminél orientálódni lehet.

Kenyér, tükör, világítóeszköz – ilyen képek vannak a Szentírásban Isten igéjének a jelentőségéről. Az-e a számunkra? Ez a nép eddig nem tudta, hogy Isten igéje csakugyan tápláló kenyér, önismeretre segítő tükör és a világban való eligazodáshoz nélkülözhetetlen eszköz. Most, amikor sokan életükben először hallották Isten igéjét, most csodálkoztak el, hogy az mennyire így van. És hogy ezen keresztül valóban maga Isten szól. Ő formálja a gondolkozásunkat, a jellemünket, egészen új emberekké tud teremteni minket, ha komolyan vesszük az Ő igéjét.

Nem akarok hosszú névsort mondani. Olyan ismert nevekből, mint Bocskai, Bethlen, I. Rákóczi György vagy néhány legkitűnőbb amerikai elnök, és a névtelen tömeg, nagyon sok egyszerű ember, akiknek a feje azért világított, mert Isten igéjével táplálkoztak, akik azért bírták hordozni másoknak, sokaknak a terheit és gondjait is, mert Isten igéjéből kaptak erőt hozzá, akik azért hoztak helyes döntéseket, mert Isten igéje befolyásolta őket. Jó lenne, ha mi is felsorakoznánk ezekhez, és valóban kenyér, tükör és világítóeszköz lenne nekünk az ige!

2. Olvasunk itt valakiről, aki magyarázza a többieknek a Bibliát. Ezsdrás meg a léviták nemcsak felolvassák szakaszonként – ahogy hallottuk –, hanem magyarázzák is. Miért? Mert sokan már nyelvileg sem értették. A Mózes törvénykönyve a régi héber nyelven íródott. A fogság utáni zsidóság nyelve pedig már keveredett az arámmal, és sok mindent nem értettek a régi szövegből. Le kellett fordítani – ez a szó szerepel itt az egyik helyen, amikor így fordítja Bibliánk: magyarázták. Lefordították érthető nyelvre, meg alkalmazták is. Mit jelent az egyik-másik nehezebb, elvontabb kitétel ma a mi számunkra a gyakorlatban? Lefordították, közérthetővé tették és magyarázták. Közvetítettek a magát kijelentő Isten és az Istenét még nem egészen értő nép között.

Ez a közvetítés a tipikusan papi szolgálat. Ezsdrás pap volt. Az Újszövetség a-zonban azt mondja: minden, Jézus Krisztusban hívő újjászületett ember pap. – “Ti pedig királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok – írja Péter az egyszerű hívőknek –, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Minden hívő embernek Istentől kapott gyönyörű tisztsége és komoly feladata, amit számon is kér rajtunk, az, hogy közvetítsen a magát kijelentő Isten és az Őt még nem értő, vele még kapcsolatba nem került emberek között, hogy közérthetővé tegye az igét, hogy eléjük élje Isten igéjét, hogy beszédes élete legyen; ha meg se szólal, akkor is elgondolkozzanak: miért így viselkedik ez? Hogy bírja ez ezt így? Aztán ha megkérdezik, el tudja mondani, hogy milyen sötétségből milyen világosságra hívta el őt Isten.

Ez a papi szolgálat minden hívő embernek a feladata – függetlenül az életkorától. Ki tudja ezt jól végezni? Azt olvassuk Ezsdrástól – 7,10 versében – “Ezsdrás pedig erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úrnak igéjét, s tanítani a törvényeket és rendeléseket Izráelben.” Nem azzal kezdődött, hogy tanította. Erős szívvel törekedett keresni – ő maga is igyekezett egyre jobban megismerni és megérteni a Bibliát, aztán cselekedni – ő maga is igyekezett ahhoz igazítani az életét, és utána tud hitelesen tanítani. És ez mindannyiunk nagy lehetősége. Erős szívvel naponta úgy tanulmányozni, hogy egyre jobban ismerjem és értsem, hogy egyre jobban a szerint éljek, és utána lesz hitele annak, ha mások előtt megszólalok, és őket is Isten igéjére tanítom. Ez a szép közvetítő feladat tehát mindannyiunk kiváltsága és felelőssége, ezt azonban csak így lehet jól végezni.

Gyakoroljuk-e ezt otthon a családban? Ott a legnehezebb, mert ott nemcsak a szöveget hallják, amit néha mondunk, hanem mindent látnak, amit csinálunk. Viszont ez az első számú munkaterülete minden hívő embernek. Van-e mindannyiunk családjában otthon áhítat? Este 10 perc jut-e arra, hogy a mindenható Isten szavát akarjuk hallgatni? Kinyitjuk a Bibliát, erős szívvel törekszünk keresni. Azért kell hozzá erős szív, mert előtte ki kell kapcsolni a tv-t, mert össze kell gyűjteni a családod, mert ma is, holnap is ragaszkodni kell hozzá, hogy ezt csináljuk, mert fontos – és nem azt mondjuk: majd a hétvégén, a hétvégén meg azt: majd ha szabadságra megyünk, akkor meg azt, hogy ha ... s esetleg késő lesz, és nem lesz már kit keresni.

Óriási ajándéka Istennek nemcsak, hogy kezünkbe adja a Bibliát és Ő maga szólít meg rajta keresztül, hanem hogy másokkal együtt, a szeretteinkkel együtt is tanulmányozhatjuk azt. Nem kell attól félni, ha valaki kezdetben nem lelkesedik. Nyilván nem lehet ezt erőszakolni, és nem is kell, de az igével való táplálkozásra is érvényes: evés közben jön meg az étvágy. És amikor néhány jóízű beszélgetés kialakul Isten csodálatosan gazdag igéjéről, akkor ébred fel sokakban a vágy, hogy az többet ér, mint akármi más, amivel pedig olyan sok drága időt eltékozolunk.

3. Szól ez az ige azokról, akik hallgatták, a gyülekezetről. Meglepő adatokat olvasunk: virradattól délig ott álltak a városkapu előtt férfiak és asszonyok. Többször is említi ezt: férfiak és asszonyok is. Férfiak, akik mindig okosak akarnak lenni, akiknek már újat nem lehet mondani, azok hallgatták virradattól délig, mert olyan okosakat hallottak Isten igéjéből, és annyira új volt a számukra, hogy érezték: erre van szükségük. Asszonyok, akiket sokszor magukra hagyunk a munkában és ezért ki sem látszanak a munkából, otthon hagyva mindent, félretéve minden egyéb feladatot, hallgatták Isten csodálatos igéjét. Ez áldozat. Virradattól délig ott álltak.

Ha nekünk állva kellene hallgatni virradattól délig, nem tudom, hogyan bírnánk? Áldozat az is, hogy villamosozunk egy órát ide, háromnegyed órát vissza, és az alatt áll otthon a munka. Csak áldozatok árán lehet Istent igazán megismerni, az Ő igéjét a magunkévá tenni. De ez olyan áldozat, ami megéri, ami az ember egész életét meggazdagítja. Az egész időbeosztását, kedélyét, munkabírását, kapcsolatait, teljesítményeit alapvetően befolyásolja, hogy van-e Istennel igazi közössége, hogy szövetségben él-e igazán vele.

Csak zárójelben jegyzem meg, ha tovább olvastam volna, a 13. vers meg arról szól: “Másnap aztán összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták az írástudó Ezsdrásnál, hogy jól megértsék a törvény szavait.” – Tényleg evés közben jött meg az étvágy! Közben jöttek rá, hogy ez milyen fontos tevékenység. Hogy éppen, mivel mások is rájuk vannak bízva, akkor tudnak jól vezetni, ha őket meg Isten vezeti. És ez csakugyan működik, hogy Isten ad tanácsot, útmutatást, világosságot! Akkor az egész délelőtt tartó istentisztelet után másnap tartsunk még egy bibliaórát, s nézzük meg a részleteket is. Jöjjön csak az a néhány lévita, Ezsdrás, és magyarázzák el, hogy még jobban megértsük, mit akar velünk Isten, mert készek vagyunk neki engedelmeskedni.

Isten segítsen el ide mindnyájunkat, hogy mindennél fontosabbá váljék az, hogy Ő mit akar velünk, mit bíz ránk, honnan vehetünk erőt, hogyan tudunk helyesen másokat is eligazítani!

Ennyit röviden Istenről, a közvetítőkről és a gyülekezetről, amelyik hallgatta.

4. Még néhány szót arról, milyen hatása volt ennek az igének? Az igének hatása van, testvérek. A Tesszalonikaiakhoz írott első levél második részében írja ezt Pál apostol: “Hálát adok az Istennek, hogy ti nem úgy fogadtátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, amint hogy valósággal az is, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” Itt az energia szót használja: energiát fejt ki bennetek, akik azt hittel komolyan vettétek, befogadtátok.

Isten úgy munkálkodik bennünk, úgy formál át minket, hogy az Ő igéjével folyamatosan beszél, irányít, tisztít, erősít mindannyiunkat, hogyha az igével így élünk.

Nos, milyen hatása volt itt a hallgatókra a felolvasott bibliai résznek? Sok mindent elmond ez a rész, hármat emelek most ki.

a) Amikor befejezték, a nép boldogan mondta: Ámen! Ámen! Egyetértettek azzal, amit hallottak. Igazat adtak az Istennek – így mondja ezt Jézus Krisztus. Nem vitatkoztak azzal, ami elhangzott, nem mondták: ez akkor érvényes volt, de ma már egészen más világot élünk. Nem ellenkeztek azzal, amit Isten parancsaiként megértettek. Nem védekeztek az ellen, amit Ezsdrás nekik olvasott. Nem tértek ki előle. Nem mondták: de jó lenne, ha hallanák azok, akik ott maradtak Babilonban. Nekik kéne ezt hallaniuk! – mint nekünk sokszor eszünkbe jut ha valaki itt lenne az otthon maradottak közül! Annak kell azt meghallania, akihez Isten éppen beszél. Ők azt mondták: ezek mi vagyunk, ámen! ámen! Úgy van, ahogy Isten mondja, és úgy legyen, ahogy Isten akarja!

Ez nagy dolog ám! Amikor ezzel kezdődik valakinek a bibliaolvasása és igehallgatása: Uram, látatlanban is igazat adok neked. Egészen bizonyos: neked igazad van! És ha a véleményem eltér ettől, akkor neked van igazad! Ez a hitnek markáns kifejeződése és olyan lelki nyitottság, hogy ezen a nyitott ajtón gazdagon jön be Isten igéje. Az ilyen embert tudja igazán használni Isten. Ezzel lehet beszélni, ennek van füle a hallásra, ennek érdemes egyre több titkot kijelenteni.

Az Isten előtti megalázkodásuk abban is kifejezésre jut, hogy leborultak Isten előtt a földig.

b) A másik meglepő hatása a Biblia hallgatásának az volt: sírva fakadtak. Annyira sírt az egész nép, hogy abba kellett hagyni a fölolvasást, és Ezsdrásék elkezdték vigasztalni őket. Jó, jó ... megértjük, miért sírtok, tudjuk azt, de azért hagyjátok abba.

Miért sír az, aki hallgatja és komolyan veszi Isten igéjét? Mert Isten igéje leleplez. Isten igéje bemutat minket önmagunknak. Csakugyan tükör, nem költői fordulat az Jakab levelében, ahonnan idéztem ezt a képet. Tükröt tart elém, és elképedek, hogy ennyi képmutatás, ennyi sötétség, ennyi jellemgyöngeség, önzés, hiúság van bennem, vagy van bennem még mindig? Pedig szeretem Istent, hozzá akarok tartozni! Azért akarok megkeresztelkedni is, és még mindig ilyen vagyok ...? Ezen csak sírni lehet.

Amikor pünkösdkor a tömeg végighallgatta Péter prédikációját, mit olvasunk ott is? “Szívükben megkeseredtek.” Összefacsarodik az ember szíve. Erre nem gondoltam. És aki nem menekül el azonnal, és nem tart védőbeszédet maga mellett, hogy mások vittek rossz utakra engem, meg nem kaptam sok szeretetet gyerekkoromban, meg a körülmények, meg a politikai helyzet, meg a gazdasági helyzet az oka, hanem azt mondja: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek, annak az életében bekövetkezik a harmadik hatás, amit itt olvastunk, hogy olyan öröm tölti el a szívüket, amit addig soha nem tapasztaltak, és ami aztán nem is ér véget.

c) Aki tud sírni a maga bűnei miatt, csak az tud egy életen, sőt egy örök életen át örvendezni azon a bűnbocsánaton, amit Isten a bűnbánó bűnösnek ad. És annak a szövetsége újult meg Istennel vagy az került egyáltalán igazi szövetségbe Istennel. És ezen a szövetségen belül már az Úrban való örvendezés jellemző, és nem az önmagamon való kétségbeesett sírás. De aki soha nem sír kétségbeesetten a maga undok bűnei miatt, az soha nem fog tudni örülni a felmentő ítéletnek, az Isten kegyelmének.

Az a szép mondat van itt a végén: “Ne bánkódjatok, örvendezzetek, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” Naponta hallom ezt emberektől: erő kellene, arra lenne szükségem. Itt van a forrás! De hogy lehet oda eljutni? Úgy, hogy előveszem a Bibliát, és áldozatok árán is, más egyebet félretéve is, komolyan tanulmányzom.Úgy, hogy jövök a gyülekezetbe, és hallgatom annak a magyarázását és a magunkra való alkalmazását. Úgy, hogy eleve igazat adok Istennek. Bízom benne, mivelhogy Ő Isten és nem hazudik, és nem csap be engem, és csak Ő tudja, mi fontos nekem és mire van szükségem, és azt adja. Hát akkor kapva kapok rajta és ezzel a bizalommal mondom: ámen! ámen! S miközben hallgatom és olvasom, egyre több bűnöm világossá válik, és egyre jobban megkeseredem a magam elesett állapota miatt. Most már tudom, mire kérek bocsánatot Istentől, és miután megkaptam tőle a feloldozást, a bocsánatot, örök öröm jellemzi az életemet, és megtelik a szívem azzal az örömmel, amiről Jézus azt mondta: “Az én örömömet adom nektek, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Itt már mennyei erők áradnak be egy ember életébe. De ehhez ezen az úton lehet eljutni.

Isten nekünk pontosan örömet és erőt akar ajándékozni, de csak ez az út vezet o-da. Isten segítsen bennünket, hogy mától kezdve legyen sokkal fontosabb számunkra a Bibliánk. Vegyük azt naponta a kezünkbe, mégpedig azzal a hálával: micsoda megtiszteltetés, hogy a mindenható Isten beszélni akar velem. Ezzel a bizalommal, hogy amit Ő mond, az biztos igaz, és ezzel a készséggel, hogy azt csinálom is. Akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy adott esetben tovább is tudjuk adni. És amikor aszerint élünk, az életünk is Istent dicsőíti, és a bűnbánaton át a bűnbocsánat öröméig vezet minket a mi Urunk.

Imádkozzunk!

Istenünk, olyan nagy dolog, hogy a Biblia betűin és a benned hívők bizonyságtételein keresztül te magad szólsz hozzánk. Köszönjük neked.

Kérünk, támassz a szívünkben egészséges lelki étvágyat a te igéd után, hogy vágyakozzunk arra. Ne akadályozhassa meg semmivel se a gonosz, hogy kimaradjunk ebből a jóból.

Segíts mindnyájunkat, hogy igazán szövetségeseid legyünk. Segíts, hogy ma este megújítsuk a szövetségünket veled.

Adj nekünk fogékony szívet, halló szívet, hogy értsünk téged, és meggyőződéssel tudjuk továbbadni másoknak is, amit tőled kaptunk.

Segíts el mindnyájunkat a bűnbánat könnyein keresztül a bocsánatot nyert bűnösök örömére. Hadd legyen valóban a veled való közösségünk a mi erőnk forrása.

Ámen.

Cseri Kálmán

http://www.refpasaret.hu/pasaret/index.php?page=1997