Szeretettel köszöntelek!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Üzenet - Református Igehirdetések gyűjteménye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Üzenet - Református Igehirdetések gyűjteménye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Üzenet - Református Igehirdetések gyűjteménye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Üzenet - Református Igehirdetések gyűjteménye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Alapige: Lk 12,22-31
“Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: “Ezért mondom nektek: ne aggódjatok éltetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, se csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az Ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.”
Imádkozzunk!
Édesatyánk, megvalljuk neked őszintén, hogy mi olyan szépen tudjuk ezt énekelni, hogy Istenének átad mindent, és a bizalmát csak belé veti, és a gyakorlatban, a hétköznapi életben ez a legtöbbször egyáltalán nem megy. Megterhelnek minket a gondok, amelyek lehetnek valóban súlyosak, a sebeink sokszor egyre jobban fájnak, és úgy érezzük, hogy nincsen segítség. Köszönjük, hogy biztatsz bennünket már az ének szavaiban is azzal, hogy az áldott csendben megszólalhat a te halk és szelíd hangod, és megérthetjük a tőled való választ és megoldást.
Segíts nekünk, kérünk, ezen az istentiszteleten, hogy újra, vagy talán először elfogadjuk azt az utat, amit te készítettél nekünk! S köszönjük, hogyha ezt elfogadjuk, akkor átélhetjük azt, hogy a mennyből gazdag áldást készítesz nekünk, és adsz, és ha bízunk benned és reménykedünk benned, akkor átéljük az örök élet valóságát, és azt, hogy te most is élsz, és szüntelenül esedezel értünk, s közbenjársz értünk, s miközben járunk veled, aközben erőt kapunk tőled.
Jézus Krisztus, szólíts meg minket kérünk, szeretnénk tanítványként engedelmeskedni, vagy végre eddig tőled idegenül élőkként másképpen közeledni hozzád, behívni és befogadni téged, és tanítványként elmenni innen! Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk most aggódásainkat, gondjainkat és kérdéseinket. Tudjuk mi azt Úr Jézus, hogy nem engedsz el magad elöl úgy, amilyen szívvel idejöttünk.
Ámen.
Igehirdetés
Jézus nem foglalkozott gazdasági kér-désekkel, de nem foglalkozott politikai kérdésekkel sem, és nem foglalkozott – szó szerint véve – szociális kérdésekkel sem. Ő Isten királyi uralmát, és Isten gondviselő szeretetét hirdette, és arról beszélt bárkinek, aki őt hallgatta, hogy az ember szívének az állapota Isten segítségével mássá lehet, és megváltozhat.
Ha kapcsolatba kerül valaki a mindenható Istennel, ha a hitének
horgonyát belé veti, ha bele kapaszkodik, akkor átéli azt a csodát, hogy az élete
megváltozhat. Akkor Isten szerint valóan tud dönteni, és külön-külön egy-egy ember
életében – s talán láttunk már mi magunk is ilyet – helyreáll az igazi
teremtettség. Isten eredeti célja az volt, hogy a teremtett ember ebben a csodálatosra
teremtett világban felismerje a teremtő akaratát, és aztán aszerint éljen és
döntsön naponta. Vagyis, Isten királyi uralma valósuljon meg az ember életében, mert
az ember számára ez a legjobb, ami élete során vele történhet. Az Istennel szemben engedetlenség, amit a Biblia bűnnek nevez, a
legszörnyűbb állapotba taszította az emberiséget. Azóta van ínség, betegség,
nyomorúság, gyilkosságok, számtalan bűn, a-mit felsorolni sem lehet. Ezért az a
terve az Istennek, hogy kinek-kinek az életében ezt megváltoztassa, és hogy
visszataláljunk őhozzá. Azóta van szükség, azóta vannak ilyen kérdések, hogy mit
együnk és mit igyunk és mit vegyünk magunkra. Némelyeknek ezek megvannak, másoknak
pedig még a legelemibb sem jut a bűneset következményeként. Jézus Krisztusban karácsonykor Isten az ember elé adta a megoldást,
s aki Jézussal jár,
az átélheti, hogy Jézus Krisz-tusban a gondviselő Isten önmagát adta oda az
embereknek. Nem véletlenül olvassuk Lukácsnál a most felolvasott rész előtt a bolond
gazdagról szóló példázatot, aki egyik csűrt építette a másik mellé, s akkor
Jézus azt mondja a példázatban, hogy ha ma éjjel elkérik a lelkedet, mindaz, amit
egyikhez, másikhoz építettél vajon kié lesz? A bolond gazdag így cselekszik. És
azóta is kérdés az, hogyha túl sok a pénz, akkor mit kezdjünk vele, és azóta is
kérdés az, hogyha kevés a pénze valakinek, akkor hogyan menjenek a dolgok tovább. Sokszor nem gondoljuk végig, hogy a bajok és a nyomorúságok,
időnként olyanok, mint egy kerítés. Néha a pályaudvaron eltéved az ember a
vágányok között, és lehet végigmenni egy kerítés mentén végestelen végig, amíg
találunk egy átjárót. A bajok és a nyomorúságok Isten kezében időnként ilyen
kerítések. Azt akarja, hogy menjünk végig annak a mentén, és ha mi hiszünk
Jézusban, akkor a végén vele fogunk találkozni. És a nyomorúságok végén
fölismerjük azt, mivel nem értettünk másból, Isten odahelyezett egy ilyen
nyomorúság és szükség kerítést az életünkbe, s annak a mentén és nyomán
megtaláljuk azt a mindenható Istent, aki mindezt – bármilyen hihetetlen is ott, akkor
a számunkra – az Ő szeretetéből és gondviselésénél fogva helyezte el. A bajok és hiányok tehát Istenhez hajtó erők lehetnek, amelynek a
végén Ő maga vár, s amelyek közben az Ő szent kezével megmér minket, hogy hol
tartunk. Az első felszólítása Jézusnak az övé-ihez, ez: A
tanítványainak pedig ezt mondta:
“Ne aggódjatok”, vagyis ne ag-godalmaskodjatok! Az aggodalmaskodás azért bűn, mert
megvonom a bizalmamat Istentől, ha aggodalmaskodom. És van ennél egy sokkal rosszabb
oldala is az aggodalmaskodásnak, olyan terhet veszek magamra, amit nem nekem kell
hordoznom. Ez azt is jelenti, hogy amit nekem kellene hordoznom, azt nem tudom magamra
venni, mert a hátamon ott van az aggodalmaskodás. Tehát valami más foglalja el a
helyet attól, amit az Isten akar. Ezért olyan megterheltek és csüggedtek sokszor az
emberek, mert az aggodalmaskodás lenyomja őket. Olyas-mi terheli meg őket, amivel nem
kellene, hogy megterheltek legyenek, amit viszont jókedvvel és örömmel, és Istent
dicsőítve hordozni kellene, azt meg nem tudják vinni. Ne aggodalmaskodjatok, ezt így is fordíthatnám: Ne vegyétek
magatokra azt, amit nem nektek kell hordanotok! Ne vonjátok meg a bizalmatokat a
mindenható Istentől! De lehetne azt is mondani, hogy aki aggodalmaskodik, az valójában
parazita az Isten népe között. Miért? Azért, mert kiderül, hogy lelkileg
munkanélküli. Aki lelkileg munkanélküli, annak van ideje valóban arra, hogy
aggodalmaskodással töltse a drága időt. Ráér aggódni. Nincs tehát igazán lelkileg
lefoglalva, vagyis ez jelentheti azt is, hogy nem az Isten szerinti feladatban áll
éppen. Egészen mással foglalkozik, azzal, amivel nem kellene. Érdemes végiggondolni, hogy az aggodalmaskodásaink mögött nem a
lelki munkanélküliségünk áll-e igazán. Testvérek, aki benne áll a szolgálatban,
és akit Isten használhat életének minden órájában, annak nincs ideje arra, hogy
aggódjék, mert az teszi azt, ami a dolga az Isten szerint. Eszébe se jut azzal
törődni, hogy holnap mi lesz. Lehet, hogy végigfut a fején, a gondolataiban, ez
természetes, de hogy nem fog belebetegedni, az biztos, mert nem ér rá. Lefoglalja az a
szolgálat és feladat, amit az Isten neki szánt. Lenne mit tenni, de mi ahelyett, hogy Isten akaratát keresnénk, olyan
kérdések miatt izgulunk és aggódunk sokszor, ami a holnap dolga, ami nem a ma dolga.
Amelyeket csak Jézus tud megoldani, amelyeket mi nem tudunk megoldani, és mégis azzal
foglalkozunk. Az étel, az ital és a ruházkodás és mindaz, ami ezzel jár, egyszóval
az egzisztenciánk, a létezésünk alapjai, ezek fontos dolgok. Sehol nem mondja a
Biblia, hogy ezek lényegtelenek, de azt mondja a Szentírás, hogy az Isten
örökkévaló dolgaihoz mérve, tényleg olyan fontosak? Jézus azt mondja, hogy nem. Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek, mivel ruházkodtok és mit
isztok! De hát, ha végiggondoljuk – ha hívő emberként vagyunk itt – az eddigi
életünket, ahogy azt Isten vitte, ahogy meg-oldott kérdéseket, ahogy olyan
ajándékokat adott, amiket el sem tudtunk volna képzelni korábban, hogy van ilyen, hogy
az Isten meg tudja ezt adni, hát ahhoz képest az, amiben most vagyunk, ha igazán
belegondolunk, tényleg akkora dolog? Az Isten nem tud segíteni? Megbetegedett, meghalt,
elfordult tőlünk, vagy pedig Ő most is tartja a szövetségét? Az, hogy Jézus Krisztus hűséges ma-radt hozzánk, az azt jelenti,
hogy amit megígért, azt megtartja. Aki mellette marad, az pedig átélheti újra és
újra, hogy igazak és ámenek az Isten ígéretei. Testvérek, tényleg volt olyan, hogy nem tudtál felvenni cipőt, mert
nem volt, és nem tudtál kimenni az utcára, és nem tudtál elmenni dolgozni, vagy
bevásárolni? Tényleg volt olyan, hogy napok óta éheztél? Ha nagyon őszinték
vagyunk, nem kellene szégyenkeznünk az aggodalmaskodásaink miatt, ha az
örökkévalóság ügyét nézzük, és ahhoz mérjük az életünket? Én bizony volt
úgy, hogy szégyelltem magam, amikor belegondoltam, hogy hogy tartott eddig az Isten,
hogy igazán a tenyerén hordozott. Amire szükségem volt, mindig megadta, sokkal
bőségesebben, mint ahogy én szerintem kellett volna. Mert a végén kiderül majd az,
hogy az Istennél még ráadás is van. Sokmindent ráadott még arra, ami kellett volna.
Nem így vagyunk a legtöbben, vagy talán mindnyájan? Persze van különbség, hogy
kinek mi az Isten szerint a szükséges dolog, de ez az Isten dolga, ez nem a miénk. Jézus azt mondja, hogy mindennél értékesebb a test és az élet,
ezért Ő mindig megadja az övéinek azt, amire szerinte a testnek, az életnek és a
léleknek szüksége van. A második, ami kiderül ebből a részből, azt mondja Jézus,
hogy nézzél már körül! Nézzél körül! Minden, ami a teremtett világban létezik,
és amit mi nem irtottunk ki az Isten ellenére való engedetlenség miatt, az az Isten
csodájáról, leleményességéről, szeretetéről, fan-tasztikus bőségéről beszél, ha
körülnézünk. Minden arról beszél a természetben, hogy az Isten gondot visel, az
Isten gondviselő Isten. Csodálatos, sokszínű és mély az Ő bölcsessége, végére
mehetetlen az ereje és hatalma, és hoz egy ilyen képet is itt Lukács – Jézustól
véve –, hogy vajon melyik apa olyan, akinek fontosabbak a kerti virágok, mint a saját
gyerekei. S azt mondja Lukácson keresztül Jézus, hogy ha Isten, a mindenható Isten a
virágokról így gondoskodik, hogy ennyi féle, fajta van, ilyen színorgia, akkor
tirólatok – ha az Ő gyermekei vagytok – elfeledkezik? Pontosan így van tehát a
mennyei Atyánál is. Neki sokkal fontosabbak az embergyermekei, mint akár bármelyik
földi apának a saját gyerekei. Ha a virágokat és a természetet ilyen bőségesen
tartja fönn és tarja meg, mennyivel inkább az övéit. Mennyivel inkább az övéit, akikért odaadta az Ő egyszülött Fiát
keresztfára. Igazán végig kellene gondolnunk azt, hogy nem sérti-e Istent a mi
aggodalmaskodó életünk és gondolkodásunk? Minket megcsalhatnak emberek, és meg-gyötörhetnek élethelyzetek, semmivé vál-hatunk
és összeomolhatunk a gyötrődés és az aggodalmaskodás alatt, de jó tudni azt, hogy
miközben mi ezt tesszük, aközben Isten a szavával fenntartja ezt a világot. Ahogyan Babits Mihály írja, kimondhatatlan újjal tartja ezt a
világot. Megtartja, fenntartja, eltartja a benne élőket. Ahogy megígérte a
Szentírás ele-jén már a bűneset után Nóénak, hogy amíg csak vissza nem jön majd
Jézus ítélni élőket és holtakat, lesz tavasz és nyár, ősz és tél, vetés és
aratás, és minden működik, még a romlott állapotában is, a mindenható Isten
akarata szerint. Az aggodalmaskodás azt jelenti, egy-oldalúan felmondom a
szövetséget a min-denható Istennel. Egészen szemtelenül és arcátlan módon Isten
szemébe vágom: Isten, nem törődsz velem! Téged nem érdekel, hogy mi történik
velem! Ha valaki aggodalmaskodik bármilyen kérdés miatt, akkor pontosan ezt teszi. Azt
mondja azt Istennek, hogy én nem tapasztalom az életemben azt, hogy te gondviselő Isten
vagy. Miért? Mert nem úgy történnek a dolgok, ahogy akarjuk. Nem úgy megy, ahogy én
elképzeltem, tehát az Isten nem visel rólam gondot. Nem így van? Kimondjuk nagy
bőszen azt, hogy legyen meg a te akaratod, minden Miatyánk elmondása alkalmával,
legyen meg a te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is, s aztán meg-lesz az Isten
akarata, és mi föllázadunk. Nem így gondoltam. Melyik az igaz? Igaz az, hogy
őszintén mondjuk majd most az istentisztelet végén megint? Legyen meg a te akaratod,
és akkor meglesz, és mi elkezdünk aggodalmaskodni. Jaj, hát nem így gondoltam. És
valójában nem hisszük el igazán ilyenkor, hogy az a legjobb számunkra, amit Isten
tesz. Ha elfog az aggódás, és megkísértenek az élet gondjai, jó arra
gondolni, hogy merő időpazarlás az egész aggodalmaskodás, mert súlyosan megterhel
minket, elszívja az erőnket, és megront-ja a bizalmunkat
a mindenható
Isten iránt.
Hadd mondjam újra azt Testvérek, él az Isten, nem halt meg. Jézus
Krisztus feltámadott, felment a mennybe, és azóta is közbenjár és esedezik az
övéiért. Itt Jézus azt mondja, hogy aggodalmaskodsz? Tedd meg a következőt!
Legyél egy centivel, vagy éppen tíz centivel magasabb testileg! Erőlködjél addig,
szedd össze minden erődet, szorítsd össze a fogad, állj lábujjhegyre, és maradj
úgy! Legyél egy arasznyival magasabb! Hát ezt képtelenek vagyunk megtenni? Márpedig
képtelenek vagyunk. Akkor van értelme annak, hogy aggodalmaskodjunk? Van értelme, hogy
megvonjuk a bizalmunkat a mindenható Istentől? S azt gondoljuk, hogy elfordult tőlünk
és elfeledkezett rólunk? Ha tudsz növekedni így testileg, ahogy Jézus mondja, de hát
nem tudunk, viszont van egy másik lehetőség a növekedésre. Testvérek, növekedjünk
a kegyelemben! Növekedjünk az Isten megismerésében! Lehet nőni abban lelkileg, hogy
közelebb kerüljünk Jézushoz. Növekedhetünk Isten kegyelméből az alázatban, az
Istennek való még inkább való odaszánódásban, hogy azt tegyük, amit Ő akar.
Növekedhetünk a szeretetben, növekedhetünk abban, hogy megismerjük a Szentírást
még jobban, hogy még inkább Jézus Krisztus mögé álljunk, s merjünk utolsók lenni,
ha éppen az kell. Miközben mi soroljuk az életünk negatívumait: ez sincs, az sincs,
nincsen gyerekem, nincsen elég pénzem, nem született unokám, nincs társam, nincs
lakásom, nem elég jó a férjem meg a feleségem, bezzeg a másé, bezzeg másnak van.
Aközben nem vesszük észre a nagy pozitívumot, hogy van Atyánk, aki eltart minket, aki
megtart minket, aki tudja, hogy mire van szükségünk, és akkor, amikor lépni kell,
majd lépni fog. És azt, amit meg kell, hogy adjon, mert Ő nekünk szánta, el sem
vehetik tőlünk. Nem úgy van ez mint a villamoson, hogy míg föláll az ember
lyukasztani a jegyét, addig leülnek a helyére. Nem vehetik el tőlünk, amit az Isten
nekünk szánt. Nem lehet megakadályozni, senki nem tehet keresztbe. Amit az Isten
nekünk szánt, tűzön, vízen, de nekünk fogja adni. Még ezt is meg merem
kockáztatni, még mi sem ronthatjuk el. Végzetesen nem ront-hatjuk el, ronthatunk rajta,
de ha valaki hűséges az Istenhez, akkor felismeri e-lőbb utóbb, hogy nem jó az
irány, korrigálja, s ezen keresztül Isten megadhatja végül azt, amit nekünk szánt. Jó lenne észrevenni mindazt, amit már kaptunk, és nem csak a
hiányokat sorolni. Ha már Jézusé az életed, akkor az Ő gyermeke vagy. Akkor kaptál
a halálos ítélet helyett kegyelmet, kaptál a pusztulás helyett örök életet, kaptad
az imádság lehetőségét, a gyülekezet közösségét, a testvérek szeretetét.
Minden a tied, amit az Isten neked szánt, az Ő mérhetetlen gazdagsága, bősége, a
tőle való öröm és békesség. Testvérek, a hívő keresztyének a világ leggazdagabb emberei. Ráadásul o-lyan kincseik vannak, hogy azt el se lehet
venni, nem? Hát az a békesség, ami az Istentől van, azt sehol máshol nem lehet
megkapni, de nem tudják elvenni tőlünk a halálos ágyunkon sem, hiszen ott is
megmarad. Nem mi tartjuk, hanem az Isten tart meg minket békességben. Nem lehet elvenni.
Az Isten ajándéka az is, hogy beállít az Ő országának
szolgálatába. Ad lehetőséget, ad szolgálatot, ad feladatokat, ad lehetőséget arra,
hogy szeretettel beszéljél róla, hogy másokat Jézushoz vezessél, Ad jövőt és el
nem múló életet. Olyan jó lenne végiggondolni az Isten ajándékait. Egyáltalán
tudjuk? Szoktunk ilyen számadást tenni, hogy ma mit kap-tál Jézustól? Felismerjük
egyáltalán? Vagy ma is tele volt panasszal a napunk, semmi nem úgy történt, ahogy
kellett volna. Elfeledkezett rólunk az Isten. Fáradtan, összetörten, kimerülten
jöttünk ide. Érdemes végiggondolni, hogy ma mit kaptál ajándékba? S még nincs
vége a napnak. Még tízóráig, vagy kilencig, vagy éjfélig – ki mikor szokott
lefeküdni –, mennyi mindent adhat az Isten ajándékba. A negyedik, annyit aggódunk amiatt, hogy lesz-e mit felvenni holnap,
vagy egy hónap múlva. Jézus azt mondja, hogy ne ezzel törődj, hogy mit veszel
magadra, hanem vizsgáld meg, hogy mennyire vetkőzted le már az óemberi
tulajdonságaidat, és mennyire öltözted fel a Krisztust? Ez sokkal fontosabb kérdés.
Mennyire van benne a szívedben Jézus Krisztus? Jézus természete, a lélek gyümölcse,
a szeretet, az öröm, a jóság, a hűség, a szelídség, a mértékletesség, a
békesség, a türelem (Gal 5,22. szerinti felsorolás). Ez a ruházat rajtad van, vagy az
a fegyverzet, amit az Ef. 6-ban olvasunk? A régit levetkőzni, és az újat magunkra
venni, segít Isten felvenni. És azt is mondja Jézus, hogy van valami, amit keressetek. Azt mondja,
hogy keressétek elsősorban az Isten országát! Ennek a két szónak, hogy Isten
országa, pontos fordítása így hangzik: az Isten királyi uralmát. Ez pedig azt
jelenti, hogy mindazt, ami mellékes, azt tényleg félretenni, és beállni abba a
szolgálatba teljes lelki mellbedobással, amit az Isten akar. Vetni az Ő munkamezején
az evangélium magjait, és aratni Isten terve és akarata szerint. Miközben ezt tesszük, miközben keresem az Isten királyi uralmát az
én sze-mélyes életemre nézve, egyszer csak észreveszem azt, hogy mindent megad az
Isten, ami kell. De sokan elmondták! Mint az emmausi tanítványok. Miközben kérdeznek
Jézusról, és beszélgetnek Jézussal, csöndben felismerik, hogy ott van Jézus velük.
Miközben keresem az Isten királyi uralmát, és akaratát a személyes életemre nézve,
szolgálatomra nézve, aközben egyszer csak felismerem, hogy hiszen mennyi mindent
megadott már az Isten, hogy ott van velem, hogy kiteljesedik az életem, hogy miközben
szomorú voltam tegnap, mára elmúlt a szomorúságom. Hiányzott valami, s egyszer csak
jön egy váratlan telefon, vagy jön egy csomag, és benne van. Ezt is hányan
elmondták. Úgy szerettem volna, s eltelt egy rövid idő, már el is felejtette, hogy
mit kért, és egyszer csak megkapta. Jobbat, szebbet és alkalmasabbat, mint amit ő el
tudott képzelni, vagy ki tudott gondolni. És a másik következménye, hogyha keresem az Isten királyi
akaratát és uralmát, hogy megértem és rádöbbenek arra, hogy igazak az Isten
ígéretei, és látom azok beteljesedését is. Átélem azt a csodát, hogy szó
szerint, amit az Isten ígért – ha valamit Ő ígért – valósággá válik az
életemben, vagy éppen anyaggá. Kinek mit ígért az Isten. Az első tehát, hogy keresem az Isten akaratát, felismerem, s közben
átélem azt, hogy eltart, fenntart és megtart minket a mindenható Isten. Pontosan úgy,
ahogy a madarakat, a virágokat, a növényeket, ezt az egész világmindenséget. Tesztvérek, a ha kimegyünk, nem fog ránkszakadni az égboltozat a
megszámlálhatatlan csillagokkal és bolygókkal, és a nap és a hold nem ütközik
össze, mert még nincs itt az ideje. Majd eljön az az idő, amikor egy ócska
vászonként az ég feltekeredik és recsegve ropogva leszakad a mennyezet, az
égboltozat, és sötét lesz, de most még nincs itt az ideje. Egyetlen keresni valónk van, mit akar velem a mindenható, gondviselő
Isten. Testvérek, futva elvégzett csendesség közepette, perceket szánva
csupán az imádságra, meg úgy, hogy itt is vagyunk, meg nem is vagyunk itt a
gyülekezetben, napokat kihagyó bibliaolvasással és imádság nélkül való élettel,
nem lehet felismerni a mindenható Isten akaratát, csak félreismerni, és aztán
tév-tanítást mondani másoknak. Jézus azt mondja, hogy ne aggodalmaskodj, mert a holnap nem a tied! A
jövő az Istené, s majd Ő kinyitja előtted. S ha mered rábízni magad a mindenható
Istenre, akkor mind a mában, mind a jövőben, felismered az Ő akaratát. De ma, tedd
meg azt, amit mára rendelt! Megtettük? Nyugodt a lelkiismeretünk, hogy Uram, amit mára
felismertem, azt maradéktalanul elvégeztem. Van ilyen, hogy kimondhatjuk azt Istennek,
nem di-csekedve, hanem neki hálát adva. Uram, köszönöm azt, hogy ma el tudtam
végez-ni, amit rám bíztál. Olyan hálás vagyok érte, és nem kell nyugtalanul, és
úgy lefeküdnöm, hogy mögöttem van a vízö-zön, meg a rám zúduló akták, meg
tennivalók. Köszönöm, hogy ma el tudtam végezni a munkámat, a feladataimat. Valld be Istennek azt, ha aggodalmaskodó hívő vagy, és valld meg a
min-denható Istennek azt, ha aggodalmaskodó pogány vagy, mert azt mondja, hogy
mindezeket a pogányok kérdezik! Testvér, te pogány vagy, vagy hívő vagy, vagy hívő
pogány? Mert ilyen is van, hiszi az Istent, de pogány módra aggodalmaskodik. S ebbe
még az legerősebb hitű ember is belerokkanhat hitbelileg. Isten nem ezt akarja. Isten azt mond-ja, hogy keressétek először az
Ő országát, királyi uralmát, s Jézusnál az a ráadás, hogy mindazt, amire
szükségetek van, ráadásul megkapjátok. Tényleg kell ennél több? Hát ez minden,
nem? Nem kell több! Ha végzem a dolgomat az Isten szerint, ha ugye felismerem, Ő segít
felismerni, miközben végzem a rámbí-zott feladatot, felismerem a mindenható Isten
akaratát. Amikor ma este letesszük megint a ruháinkat, általában úgy szokott
mindenki lefeküdni, tegyük oda mellé a mi aggodalmaskodó szívünket is az Isten
ke-zébe! Uram, a ruháimmal együtt leveszem és leteszem az aggódó szívemet. Tudja
Ő, hogy mivel van tele. Tudja azt is, hogy milyen helyzetben vagyunk. Tudja azt is, hogy
mennyire por és hamu vagyunk, sokszor már nem futja az erőnkből másra, mint az
aggódásra, de ha Jézus kezébe tesszük testünket, lelkünket, átéljük ezt a
csodát, hogy miközben nekünk ajándékozza, amit nekünk szánt, felismerjük az Ő
királyi akaratát, és az Ő uralmából élünk naponta, s miközben ezt felismerjük,
megadja mindazt, amire szükségünk van. Megadja a testieket, és nekünk adja a fehér
ruhát is, Jézus Krisztus természetét és az örök életet. Imádkozzunk! Urunk, köszönjük a biztatást, annyira ránk fér. Köszönjük azt,
hogy kiönthettük és kiönthetjük a szívünket előtted. Köszönjük, hogyha hívők
vagyunk, akkor a parancs a parancsnok szájából elhangzott: ne aggodalmaskodj!
Köszönjük Urunk, hogy segítesz nekünk levetni az aggodalmaskodó természetünket,
és segítesz felöltözni az új természetet, a krisztusit. Urunk, saját magunk
képtelenek vagyunk erre a cserére. Köszönjük, hogy te elveszed a kőszívet a mi testünkből, és adsz
helyébe hívő, érző, téged szerető szívet, neked szolgáló életet. Urunk, könyörgünk most a szenvedőkért, a hontalanokért, a lelki
halottakért, akik azt hiszik, hogy élnek, pedig a halál állapotában vannak.
Könyörgünk azokért, akiknek megroppant a hitük, talán pont az aggodalmaskodás
miatt. Könyörgünk a mi porszem életünkért Urunk, hogy tartsd meg azt, kérünk! És
segíts felismerni, hogy mit akarsz velünk, és aztán adjál mennyei erőt, hogy
örvendezve, boldogan, vidáman, s talán a szolgálatban elfáradva, de veled menjünk
tovább! Jézus, köszönjük a szeretetet, amivel eljöttél közénk, s amivel
meghaltál értünk. Ezzel a szeretettel kérünk, tölts meg minket, hogy tudjuk azt
vinni másoknak is!
Ámen.
Varga Róbert
Forrás:http://www.refpasaret.hu/pasaret1997/19970123.htm
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
AZ ÚR TRÓNJA
ÃTÃLKEZÃS
HÅ° AZ, AKI ELHÃV
BÅSÃGES KEGYELEM