Alapige: 1Kir 12,20-24.

“Amikor meghallotta az egész Izráel, hogy visszatért Jeroboám, érte küldtek, a közösség elé hívták, és egész Izráel királyává tették. Nem maradt Dávid háza mögött más, csak Júda törzse. Miután Roboám visszaérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszaszerezzék az országot Roboámnak, Salamon fiának.

De így szólt az Isten igéje Semajához, az Isten emberéhez: Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és Júda meg Benjámin egész házának, a megmaradt népnek: Így szól az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izráel fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is az Úr szavára, és hazatértek az Úr szava szerint.”

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, köszönjük, hogy kegyelmeden reménykedve megállhatunk előtted ezen a reggelen is. Köszönjük, hogy bizonyosra vehetjük: nem bűneink szerint cselekszel velünk, és nem fizetsz nekünk a mi álnokságaink szerint.

Tudjuk, Urunk, hogy ha úgy bánnál velünk, ahogy megérdemeljük, csak ítéletet kaphatnánk tőled. Áldunk azért, hogy Jézusra nézel, és Őérte olyan sok jóban részeltetsz minket. Köszönjük, hogy az Ő kereszthalála lett a mi életünknek és örök életünknek a forrása.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy gazdag lévén szegénnyé lettél érettünk, hogy mi a te szegénységed által meggazdagodjunk. Adj nekünk, kérünk, most is ebből a gazdagságból. Te ismered mindannyiunk sorsát, számon tartod könnyeinket, látod megoldatlanságainkat. Azzal a bizalommal jövünk most hozzád, hogy tudsz és akarsz segíteni mindnyájunkon.

Adj a szívünkbe új reménységet. Adj kegyelmesen választ a kérdéseinkre, vagy adj a szívünkbe helyes kérdéseket. Adj mindenek felett igazi bizalmat benned, hogy téged kérdezzünk. Merjük hinni, hogy válaszolsz, és mi azt meg is érthetjük, és kész legyen a szívünk arra, hogy feltétel nélkül cselekedjük akaratodat.

Engedd ma újra jobban megértenünk, mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod. Kérünk, ne engedj el minket úgy, mint ahogy idejöttünk. Formálj, tisztíts, erősíts. Adj útmutatást, add Szentlelkedet. A te Lelked tegye világítóvá, személyessé, meggyőzővé az igét számunkra, és könnyűvé az engedelmességet.

Engedd, hogy valóban előtted álljunk most, és tőled halljuk meg azt, amit mondani akarsz nekünk.

Ámen.

Igehirdetés

Említettem múlt vasárnap, hogy ma 10 órakor a gyerekek is itt lesznek a temp-lomban, ez lesz a szokásos tanévnyitó is-tentiszteletünk, ami mindig családi isten-tisztelet. Ilyenkor az az alapigénk, ami a gyerekek menetrendje szerint következik. Ők most a királyokat tanulják, így igazodjunk bele mi is ebbe.

Szeretném Roboám király történetéből azt az egyszerű üzenetet kiemelni, ami remélem, hogy majd a kicsiknek, és a szüleiknek is Isten üzenete lesz. Kérdés formában így fogalmazhatjuk ezt meg: kire hallgatunk? Egyáltalán nem mindegy, hogy adott esetben kinek a tanácsára hallgat valaki. Egyáltalán kér-e tanácsot, vagy azt képzeli magáról: mindent tud, és segítség nélkül is tud helyesen dönteni. S ha kér, kitől? Vajon milyen szempontok alapján fogadja meg a tanácsot, mert néha kéretlenül is kapunk jobbról-balról tanácsokat, de vajon mi dönti azt el, hogy a végén mit fogunk követni?

Egészen egyszerű dolgoknál is hasznos lehet, ha valaki jó tanácsot ad. A múltkor valaki elhatározta: kénytelenek most már egy új porszívót venni. Az sem kis beruházás egy átlag családban. Kért többektől tanácsot, mindenki mást mondott. A kislányának az volt a fő szem-pontja, hogy anyu, csak sárga legyen. Az-tán az eladó azt ajánlotta, ami éppen rak-táron volt ott – ez világos. De volt egy ismerőse, aki értett a dolgokhoz, szintén olyan üzletben dolgozott, ahol efféléket árulnak, az azt mondta: várj még két-há-rom hétig, akkor fogunk kapni egy olyan típust, ami a szempontjaidnak megfelel. Jól szív, nem nehéz stb. és nem kerül túl sokba. Ezt meg is várta, és azóta is boldog, hogy azt vette meg.

Hétköznapi, egyszerű dolog, de az ember bosszankodhat hosszú időn át, ha rossz tanácsot kapott és arra hallgatott, vagy örömmel veszi a kezébe azt az akár-mit, ha az jól működik és jó tanácsot ad-tak neki. Hát még, ha valami jelentősebb dolgot kell vásárolni. Vagy, ha még jelentősebb ügyről van szó, például házasodni készül valaki. Ott is adják ám a tanácsokat, és vigyázni kell arra, nehogy csak az legyen a szempont, hogy “sárga legyen.” Volt egy olyan évfolyamtársam, aki azt mondta: neki mindegy, csak hosszú, szőke haja legyen. És hogy mi van a haj alatt a fejben? Meg a szívben? Az mellékes.

Egy küldöttség érkezett hozzá, és ezek az emberek elmondták, hogy Salamon, a te apád, magas adókat vetett ki ránk. Mi ezt megfizettük, ha nyögve is, mert láttuk, hogy jó célokra használja. Épül általa az ország. Viszont sok volt az a kényszermunka, amit végeznünk kel-lett, és néha a magunk munkája maradt el. Könnyíts rajtunk egy kicsit, ne kelljen ennyi adót fizetni, és ne kelljen kény-szermunkát végeznünk.

Roboámot meglepte a kérés, és egyál-talán nem tudott mit válaszolni rá. Fogalma sem volt, hogy most mi lenne a helyes. Jellemző már ez – és erre majd még visszatérünk –, hogy az apjának, Sa-lamonnak, ugyanilyen fiatalon, vagy még fiatalabban, mikor a trónra került, az e-gyetlen kérése az volt Istenhez: adj a te szolgádnak bölcs szívet, hogy mindig el tudjam dönteni, mi a jó és mi a rossz, mert enélkül kicsoda tudja kormányozni a te népedet? Roboám nem kért bölcsességet Istentől, és mindjárt az első kérdés túl nehéznek tűnt, és ott állt tanácstalanul.

Gondolta megbeszéli azokkal az idősebb tapasztalt emberekkel, akikkel az apja, Salamon is megtanácskozta mindig a problémákat. Elmondta nekik a nép ké-rését, és azok egyöntetűen azt tanácsolták, hogy engedj most a népnek. Legyél te az első számú szolgája a közösségnek. Ez nem azt jelenti: mindenben kiszolgálod őket, de ha jogos a kérésük, engedj nekik. Ebből most nem szabad presztízs-kérdést csinálni. Meglátod, később meg-hálálja magát, ha most te fogsz engedni ezen a téren.

Találkozott azonban Roboám egy gye-rekkori játszótársával, akinek szintén el-mondta, miről van szó, és mi volt az öre-gek tanácsa. Az meg felháborodott fiatalos hévvel: szó sem lehet róla! Ne engedj nekik! Aztán megtanácskozták a kortársakkal, akikkel együtt nőttek fel, és azok egyöntetűen azt mondták: most kell bekeményíteni. Mindjárt az elején mutasd meg, hogy te vagy a király. Még nagyobb adókat vessél ki, és üzend meg a népnek, hogy a te kisujjad vastagabb az apád derekánál – ami azt jelenti: te már most erősebb vagy, mint Salamon az ural-kodásának a végén.

Végül is Roboám őrájuk hallgatott. Amikor három nap után – három napi gondolkozási időt kért – visszajött a delegáció, Roboám ezzel a büszkeséggel és hetykeséggel üzent a népnek: semmi könnyítésre ne számítsanak, sőt még ma-gasabbak lesznek az adók, mert ő már most erősebb, mint az apja az uralkodása végén.

Nagy dolog, mert egy ilyen Robo-ámféle emberre nem jellemző az, hogy hallgat az Úr szavára. Lehet, hogy itt vol-tak már többen, akik azt mondták: vigyázz, Roboám, Semájának igaza van. Pontosabban: Istennek mindig igaza van, aki Semáját küldte. Te ne háborogj itt, hogy miért ilyen későn jön, – idejében jött. Még nem kezdtük el a testvérháborút. Le-het, hogy Isten kivárt: vajon eszedre térsz-e? Rájössz-e magadtól arra, hogy mégsem kellene testvérgyilkosságba kevered-ni. Lehet, hogy eszébe jutott Roboám-nak a régi prófécia. Semája szavait hallgatva eszébe jutott, hogy egy másik prófétán keresztül már régebben megmondta Isten, hogy ítéletképpen kettészakad majd az ország. Ebben Roboám is hibás volt, s az ő hibájáért nem lehet Istent fe-lelőssé tenni. De úgy látszik, valami ma-gasabb terv is megvalósul itt. Egyszóval: valóban jobb, ha ki-ki hazamegy.

Csodálatos tapasztalataik vannak Istenre figyelő hívő embereknek ezen a téren. Hogyan készíti fel előre lelkileg az övéit egy-egy próbatételre, vagy egy-egy kiemelkedő sikerre, mert ott is a fejébe szállhat a dicsőség az embernek, és sok élet azon megy tönkre, hogy most hirtelen nagy anyagiakhoz jutnak, vagy meredeken emelkedni kezd a karrier és nem bírják ki. Nincsenek erkölcsileg felkészül-ve, hitbelileg meg sehol sincsenek a leg-többen, s nem bírja ki a sikeres életet.

Egyszer, amikor erről beszéltünk, em-lítettem, hogy itt nagyon érdekes kifejezés van a Biblia eredeti nyelvén. Azt je-lenti: Adj a te szolgádnak halló szívet! Olyan belső érzéket, amivel hallom, hogy mit mondasz. Amivel értelek téged, és így leszek értelmes ember. Aki érti, hogy mit mondasz, és azt cselekszi is. Az Újszövetség nyelvén a hallani és engedelmeskedni ugyanaz a szó, csak az engedelmeskedninél egy igekötő van e-lőtte. Hallani azt jelenti: akuein, engedelmeskedni azt jelenti: hüpakuein. És a hüp azt jelenti: magamat alárendelem. Aki Istennek engedelmes, az hallja, hogy Ő mit mond, és utána alárendeli magát annak, amit mondott. Vagyis hiába határozta el, mint Roboám: megyünk, és szét-csapunk köztük, visszaszerezzük, és meg-mutatom... Ne mutasson meg semmit. Megmutatta eddig, hogyan tudja elrontani a dolgokat. Most már azt kellene megmutatni: mit jelent az Úr szavára hallgatni, és magát annak alárendelni. Itt mindig meg kell alázkodnia az embernek, mert ötleteink vannak nekünk általában, meg elképzeléseink is, meg a nagy akarás is mozog bennünk, különösen, ha oda kell csapni, vagy vissza kell csapni. Isten gyermeke nem csapkod, Isten gyer-meke engedelmeskedik. Alárendeli Isten gondolatainak a maga gondolatait.

Pontosan erről beszélt Jézus Péterrel, és bocsánat, ha most egy másik bibliai történetre kapcsolok át, de csak azért, hogy ezt jobban megértsük. Amikor Cézárea Filippinél Jézus először a-vatta be tanítványait a nagy titokba, hogy mi is az Ő küldetése. Elmondta, hogy az Emberfia azért jött, hogy szenvedjen, megkínozzák, megölik, de a harmadik na-pon feltámad. Péter felcsattan: Nem eshet meg ez vele, Uram! És akkor Jézus mit mond neki? “Távozz tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, ha-nem az emberi dolgokra.” – így fordítja Károli. És próbálja ezt a nehezen fordítható mondatot az új fordítás így visszaadni: nem Isten szerint gondolkozol, hanem emberek szerint.

Vagyis Péternek a nagy jó szíve dik-tálta azt, hogy Uram, már csak nem halsz meg ilyen fiatalon? Mi úgy szeretünk téged. Ki fog akkor tovább tanítani, és ki fog csodákat tenni? Dehogy engedjük, hogy megöljenek téged! Majd ő... S a gecsemánéi jelenet is mutatja: ott a kard az oldalán, és odacsap a templomi rendőrség sorai közé. Aztán valakit majd csak eltalál. El is talált, s mit vitt ez e-lőbbre? Itt nem vagdalkozni kell, nem csapkodni kell, engedelmeskedni kellene.

És az a Jézus, aki azt mondta a süket-némának, hogy nyílj meg és szólalj meg, és ő hallott és beszélni kezdett, az lelkileg is meg tud minket gyógyítani. Ezt sokszor tapasztaltam, és sokan tapasztaltuk már. Higgyük azt, hogy Ő újra és új-ra lehetővé teszi, hogy megértsük. Csak aztán kész legyek csinálni azt, amit meg-értettem! Mert ez sokszor a legnagyobb akadálya annak, hogy megértsük. Aki nem kész az engedelmességre, az lehúzta a redőnyt, és az elválasztja őt Istentől. Aki-nek a szíve kész arra, hogy Uram, bár-mit mondasz, csinálom, az sokkal könnyebben megérti, és nem érti félre Isten tanácsát. Akár egy Semáján keresztül ér-kezik az, akár a Bibliáját olvasva lesz vi-lágos, akár egy igehirdetés után világosodik meg valami. Most már értem: ezt kell csinálni, ezt meg nem szabad csinálni. Azért mert ez nem esik egybe Isten akaratával, ez pedig az Ő akarata.

Az újjászületett embernek adatik meg az, hogy tudja venni, fogni Isten adását. Pál apostol részletesen ír erről a Korinthusi levélben: az Isten bennünk lakó Szentlelke az, aki érti Istent. Enélkül bo-londságok Isten gondolatai az embernek. Enélkül sokszor nem is kérdezi, vagy ami-kor végképp elakad, hirtelen szeretne megrendelni valami tanácsot, aztán csodálkozik, hogy nem érti. Hát antenna is kell ahhoz! Ez a bennünk lakozó Szentlélek. (1Kor 2.)

Azzal kezdődik, hogy valaki eljut oda: Uram, nélküled semmire nem vagyok ké-pes. Jöjj és lakozz bennem, és szülj újjá engem. S elkezdi érteni Isten akaratát, s ha megmarad ebben az alázatban: Uram, én mindig rászorulok a te tanácsodra, adj nekem tanácsot! – és kész engedelmeskedni annak, egyre többet fog érteni. Egyszerre megnyílik a Szentírás, és azon túl, hogy tartalmilag megismerjük, és Istent megismerjük egyre jobban, azon túl időnként egészen személyes és időszerű üzeneteket is megértünk belőle. Egyszerre sokkal többet viszünk haza magunkkal egy igehirdetésből. Nem akadunk el formai jelentéktelenségeknél, hanem az Isten hozzánk szóló üzenete érkezik meg a szívünkig, és úgy megyünk haza, hogy tudom mit csinálok másként. Vagy most már tudom, hogy ebben a helyzetben mit teszek.

Olyan nagy ígéret ez a 32. zsoltárban, és ezzel hadd fejezzem be, ahol ma-ga a mindenható Isten mondja: “Bölcs-csé teszlek és megtanítalak, melyik úton járj; szemeimmel tanácsollak téged. (8.v.) De ahhoz, hogy a szemével tanácsolhasson, az én szememnek szüntelenül Őreá kell néznie. Nyilván értjük, hogy ez mit jelent a szó lelki értelmében. Szakadatlanul ennek a vágynak kell frissnek maradnia a hívő szívében: Uram, tanácsolj engem, és ha megértem, bizonyos, hogy engedelmeskedem neked. És minél több-ször engedelmeskedik, annál könnyebben meg fogja érteni.

Ámen.

Cseri Kálmán

http://www.refpasaret.hu/pasaret1997/19970907.htm