Alapige: Mt 9,1-8

Mi erről nagyon sokszor elfeledkezünk. Végzetesen egyoldalúvá vált a szemléletünk és a gyakorlatunk. Egyoldalúan testiessé. A testi táplálkozással mind-annyian törődünk, kénytelenek vagyunk törődni. Vajon a lelkét miért nem táplálja sok ember neki való eledellel: Isten igéjével? Testileg a legtöbben tisztálkodnak, lelkileg miért nem tisztálkodnak emberek tömegei? Csak azért, mert az nem látszik, vagy nem azonnal látszik a következménye?

A legtöbb embernek nagyon fontos, mit mondanak róla mások. Az miért nem izgat minket, hogy vajon mi Isten véleménye a dolgainkról, gondolatainkról, cselekedeteinkről? – Ha testileg beteg valaki, megmozdul az egész ház, és minden áldozatra készek az emberek, hogy helyreállítsák az egészségüket. A sokféle lelki betegséget pedig sokan már észre sem veszik. Vagy amikor nyilvánvalóan a lelkük beteg, akkor is a testüket akarják kezeltetni.

Sok szülő csak azzal törődik, hogy a gyermeke mit eszik, mibe öltözködik és hogyan halad a tanulmányaival. És oda sem figyel arra, hogyan mérgezi a lelkét, miközben ott ül a televízió előtt és videók előtt, hogyan torzul, nyomorodik a lelke a sok otthoni szeretetlenség, veszekedés, pletykálkodás miatt. Hogyan húzzák le lelkileg azok a rossz barátok, akik közé keveredett, s eszébe sem jut sok szülőnek, észre sem veszi, fel sem tűnik, hogy azért eszik túl sokat vagy túl keveset, vagy noha túl sokat eszik, mégis fogy, vagy azért kiabál álmában a felnőtt gyer-meke is, mert a lelke beteg, azt kellene gyógyítani. Egyszerűen nem tekinti feladatának sok ember a másik lelki táplálását, rendben tartását, tisztálkodását, egész-séges fejlődésének az elősegítését.

Márpedig ezt nem lehet pótolni sem-mivel! Így nő fel vagy nőtt fel máris egy lélek nélküli, lelketlen nemzedék, ember-torzók, akiknek csak a testük működik. Legfeljebb a fejüket megtöltötték ismeretekkel, de nincs erkölcsük, nincs jellemük, és tömegek élnek most már körülöttünk úgy, hogy nincs értéke előttük az életnek: sem az ember, sem az állat, sem a növény életének. Nincs becsülete előttük a másik embernek. A másik érdeke, java egyáltalán nem szempont a döntéseikben. És láthatjuk, hova vezet ez az egyoldalúság, amikor ennyire kificamodik az élet körülöttünk.

Amikor tömegek már csak pénzben tudnak gondolkozni, amikor embereknek csak testi igényeik vannak, amikor nem ismerik a becsületet, a felelősséget, az áldozathozatalt, amikor csak a pillanatnak élnek, amikor csak magukra tudnak gondolni, amikor a saját hasznuk mozgatja őket, aztán egy idő után már semmivel nem lehet megmozdítani őket. Nem tudnak megrendülni, nem tudnak önfeledten örülni, nem tudnak másokkal együtt érez-ni, mert nem tudnak érezni. Tudniillik ahhoz a lélek működésére lenne már szükség. Az meg az állandó elhanyagoltság miatt elcsökevényesedett. És ezek az emberek így halnak meg: lélek nélkül, Isten nélkül, reménység nélkül. És így töltik el az örökkévalóságot: Isten nélkül, reménység nélkül.

Ha valaki becsületesen belegondol: iszonyatos! Szeretném belekiáltani a szívetekbe: Isten az embernek lelket is teremtett. Lelket is adott. Csakhogy mindnyájan úgy születünk, hogy már a születésünkkor halálosan beteg a lelkünk. Minden embernek ez az alapbetegsége: krónikus léleksorvadás. Ebből akar Jézus Krisztus kihozni mindnyájunkat. Pontosan ezért jött erre a világra, ezért kezdi a gyökereknél. Gyökeres, radikális gyógyu-lást – nemcsak kezelgetést – adott az embereknek. Ezért mondja ennek a bénának mindenekelőtt azt: “Bízzál, fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Ennek a léleksorvadásnak a következménye mindaz a sok nyomorúság, ami miatt szenvedünk. E-gyedül Jézus az, aki az okot akarja és tudja megszüntetni.

Ott van-e bennünk ez a szenvedélyes Jézus-keresés, ami ezekben az emberekben ott volt, akikről itt most olvastunk? Akik nem akárkihez vitték a beteg barátjukat, hanem Jézushoz. Akik mindenre készek voltak, hogy odavigyék Őelé. Má-té nem írja le, de ha elolvassuk Márkban meg Lukácsban a párhuzamos helyet, e-zek azok, akik kibontották a háztetőt, hogy leengedjék Jézus elé, mert olyan tö-meg vette körül a Megváltót, hogy nem tudtak a közelébe férkőzni. Nem számít, mibe kerül, mit mondanak, hogy néznek rájuk: ezen a nyomorulton csak a megváltó Jézus tud segíteni, oda kell vinni hozzá! És nem fogják meg, és nem viszik el, amikor Jézus a bűneiről beszél ennek a bénának. Ők Jézusra bízták az ügyet, nála készen van a megoldás. S ha az ezzel kezdődik, kezdődjék ezzel! Egyedül Ő tudja, hogyan lesz ebből szabadulás.

Ma Jézus nekünk mondja: Megbocsáttattak a te vétkeid! Lehet, hogy egyál-talán nem ezért jöttél ide, lehet, hogy valaki fel is szisszen ... talán még ki is kéri magának. Úgy gondolja: nincsenek is bűnei. Nem ez az aktuális probléma az életében. Valami egészen másra szeretné kapni Jézusnak a segítségét. Elhisszük-e neki, hogy az igazi gyógyulás ezzel kezdődik, ha azt az akadályt megfogja és félreteszi az útból, ami minket Istentől elválaszt? Ha Istenhez vezet vissza bennünket – ahogy a Péter levelében olvassuk –, és beárad az isteni élet a mi életünkbe, és ez először a bűnbocsánattal kezdődik? Aztán majd elhangzik az is: Kelj fel és járj! És mindenki ámulatára összehajtogatja azt a gyékény hordágyat, amin őt vitték oda, és ő viszi haza azt, amin odaszállították.

Először az hangzott el: megbocsáttattak a te bűneid! Először a lelkét gyógyítja meg, aztán adja vissza az egészségét, mert Ő az egész emberen akar segíteni. Tudniillik, ha a lelke meggyógyul valakinek, akkor, ha megmarad is esetleg egy s más nyomorúsága, azt egészen másként hordozza attól kezdve. Erre is sok példát láthatunk.

Ennyit ennek a történetnek a központi üzenetéről. Most jó lenne, ha sorra vennénk a szereplőit még. Mert ha azokat külön-külön megnézzük, akkor megerősödünk abban, hogy ezt a jó hírt üzeni nekünk ma a mi jó Urunk: megbocsáttattak a te vétkeid, s utána felkelhetsz és járhatsz.

1. Az első szereplő mindenképpen ez a beteg ember, aki béna. Teljesen tehetetlen. Ha éppen vannak, akik ráteszik a hordágyára és ki-be viszik, akkor odajuthat, egyébként egy helyben marad mindvégig. Ha adnak neki enni, akkor táplálkozhat, de ő nem tud magán segíteni. Teljesen tehetetlen, következésképpen tel-jesen reménytelen is a helyzete: ki van szolgáltatva egészen.

Mi is ilyen tehetetlenekké váltunk az Istentől való elszakadásunk után. Tehetetlenekké a jóra. Ha csak az elmúlt napok beszélgetéseiből cseng a fülembe néhány mondat, erről a tehetetlenségről tesznek bizonyságot szakadatlanul az emberek. Értse meg: nem tudok megváltozni! Azt már látom, hogy az otthoni sok békétlenségnek sokszor én vagyok az oka, de ha egyszer az indulat engem elkap, akkor nem tudok uralkodni magamon. Én elhiszem: megvan a legnagyobb jó szándék, de tudom azt is: igazat mond. Valóban nem tud uralkodni magán.

Más amiatt panaszkodik: nem tudom kikapcsolni a félelmeimet. Újra és újra az jut eszembe, hogy valami baj történhet velem vagy a szeretteimmel, és nem tudok másra gondolni. Hiába mondják: vidámabb dolgokkal foglalkozzam. – És képtelen az ember sokszor a keserűséget kiiktatni a lelkéből, képtelen elfelejteni valamit. Nem tud leszokni sok mindenről, ami pedig megkötözi, megkeseríti az életét. És képtelen odatalálni magától Istenhez, és képtelen igazán megalázni magát Isten előtt. Tehetetlenek vagyunk. Lelkileg is béna lett az ember, mióta Istentől elszakadt.

Azt hiszem, nem kell magyarázni, milyen fájdalmasan béna a mi népünk is. A hatóság tehetetlenül és sokszor tétlenül nézi, hogyan pusztít a bűn embert, értékeket és nemzetet. És a nép tehetetlenül és tétlenül nézi, milyen tehetetlenek azok, akiknek pedig a hatalmat kellene gyako-rolniok.

De az egyén is lebénult: a szemünk előtt ütnek le, rabolnak ki, erőszakolnak meg embereket, és mit tehetünk? Vagy mit teszünk? Ide vezet az, amikor nem veszi komolyan egy egész társadalom, hogy minden nyomorúságunk oka, ha Isten nélkül akarunk élni. És amikor ez a bénaság elhatalmasodik a társadalmon, akkor annak ilyen szörnyű következményei lehetnek. Ezt nevezi a Biblia bűnnek. Ezért kezdi Jézus a beteg gyógyítását azzal: Megbocsáttattak a te bűneid.

2. Mert a történet másik szereplője Jézus. Ő ebben az egész történetben mint teljhatalmú Isten cselekszik. Nem tudom, feltűnt-e, hogy látja a beteghordók hitét. Hát hogy lehet azt látni? Látja az ottlevő írástudók gondolatait. Azok spiclik voltak, a jeruzsálemi központból küldték oda őket azért, hogy Jézus ellen adatokat gyűjtsenek, és akkor már elhatározták, hogy Őt meg akarják ölni. Ehhez kellettek terhelő adatok, azért vannak ott. És ami történt, azt ők nagyon jól fel tudják használni. Csak összenéznek, nem szólnak egy szót sem. De Jézus látja a gondolataikat.

És Jézus látja annak a tehetetlen bénának a vágyakozását. Neki is van hite. Hiszen ő senkinek nem adott bocsánatot és gyógyulást, aki nem tőle várta azt, és nem vágyakozott utána. Lát egy csomó dolgot, amit senki más nem vesz észre.

És cselekszik mint mindenható Isten. Félreteszi az említett nagy akadályt: a bűnt, hadd lehessen újra átjárás, mehessen az a nyomorult a mindenható Istenhez, aztán visszaadja a testi egészségét is, hogy járhasson itt a földön is.

Abban az időben úgy gondolkoztak, hogy minden betegség valamely bűnnek a következménye. Az, hogy ez az ember beteg, nyilvánvalóvá teszi: bűnös. Bűnt megbocsátani viszont csak Istennek van hatalma és lehetősége, ez az Ő kizárólagos hatásköre. Hogy mer akkor Jézus ilyet mondani: Megbocsáttattak a te bűneid!?

Jó lenne, ha felragyogna előttünk ma a mi Uruknak a bölcsessége és szeretete, amikor mindezt érzékelve egy kérdést tesz fel. Mi könnyebb, ezt mondani: Meg-bocsáttattak a te bűneid! – vagy azt mondani: Kelj fel, és járj!? Ha ez, hogy megbocsáttattak a te bűneid, csak üres beszéd, aminek a nyomán semmi nem történik, akkor az a könnyebb. De ha valóban történik a nyomán isteni feloldozás, akkor az a nagyobb dolog.

Ezek után Jézus annak a bénának a lábain teszi láthatóvá azt, amit előzőleg a szívében láthatatlanul elvégzett. Így lesz nyilvánvaló mindenki előtt a bűnbocsánat valódisága is. Ahogyan láthatják, hogy a béna felkel és hazamegy, olyan valóságosan megtörtént előtte az isteni feloldozás: a bűneinek a megbocsátása. Így válik mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy mit is tett Ő ott! És mindezt az Ő egyetlen szavával, igéjével tette.

Jó lenne már végre igazán komolyan venni, hogy rajtunk is, meg népünkön is egyedül ez a Jézus Krisztus tud segíteni ma is. Az igazi megoldás az a népünk számára, ha egy komoly, nagy, átfogó lelki ébredéssel ajándékozna meg minket a mi Urunk. Egy olyan ébredéssel, amelyik kijózanítana ebből a sok naiv álmodozásból, amiben próbáljuk ringatni egy-mást, vagy próbálnak elringatni bennünket. Hogy ha gazdaságilag egyenesbe jönnénk, akkor minden probléma megoldódna. Ki hiszi ezt el? Hogy ha bekerülhetünk az Európai Unióba, akkor az összes többi nyomorúság is lassan egymás után megoldást nyer. Ez álmodozás! Az ébredés az, ha lenne bátorságunk megalázni magunkat Isten előtt, ha egyénileg is egészen konkrét bűnbánatra jutnánk és a bűneinket el is hagynánk, ha engednénk, hogy Jézusnak ez a bűnbocsátó, feloldozó, megtisztító ereje beáradjon az életünkbe, akkor lenne gyógyulás, és akkor menne az élet egészen másként. Le-galább azoknak, akik hívőknek vallják magukat, ezt sokkal komolyabban kellene venniük.

3. Ezért nagyon fontosak azok, akik odavitték ezt a beteget. A szereplők sorában ők a harmadik csoport. Ők is ugyan-olyan tehetetlenek voltak, mint a béna. Ők sem tudtak segíteni rajta, de felelősséget éreztek érte. Készek voltak áldozatra is a gyógyulásáért. Volt a szívükben valamicske hit Jézusban: ha valaki segíteni tud, az Ő! – és ezért mindenképpen oda kell menni hozzá. Nem akárkihez vitték a társukat, hanem ahhoz, aki tud segíteni. És nemcsak sopánkodtak, milyen szörnyű bénának lenni, meg tehetetlenül nézni a más baját, hanem tettek is valamit érte.

Hadd kérdezzem meg: hányan vannak itt közöttünk, akik ilyen szent komolysággal keressük az életünk gyógyulását Jézusnál? Hányan vannak itt, akik ilyen komolyan hordozunk imádságban másokat Őelőtte.

Ma hányakért imádkoztál Jézushoz? És az milyen imádság volt? – Megemlítetted a nevét, – vagy életre-halálra tudunk könyörögni másokért, népünkért, amelyet sötét erők pusztítanak és önmagát is pusztítja? Életre-halálra, azzal a hittel: Ő tud segíteni! Azzal az alázattal, hogy Ő kezdheti a lelki gyógyulással, nem mi írjuk elő, mit csináljon, és azzal a türelemmel, hogy semmi jót nem érdemlünk tőle, de mégis kivárjuk, amíg megmozdul a kegyelme, mert Ő kegyelmes Isten. Ő megígérte: aki kér, az mind kap. Jellemez-e minket a hitnek ez az elszántsága?

Számomra világítókká váltak ezek a beteghordók. Ők ugyanolyan tehetetlenek voltak, mint mindenki más, de Jézushoz vitték a bajban levőt, és tőle várták a megoldást. Engedték, hogy szabadon mindent úgy csináljon, ahogy akar, és csodát láthattak. Pedig valószínű: nem volt könnyű a helyzetük. Megzavarták az istentiszteletet, nyilván sokféle megjegyzést kellett ott hallaniuk. Ott voltak az írástudók is, akik mit gondoltak és mit mondtak magukban, itt olvassuk. De nem baj, ez sem tartotta vissza őket. Majd azok is meglátják, ki az a Jézus, akihez ők fordultak. Aztán majd eláll szemük-szájuk, amikor az, akit bénán hoztak ide, elmasírozik itt a szemük előtt, és a vállán viszi haza az ágyát.

És így is történt. Olvastuk itt a végén: Ő pedig felkelt, és hazament. És amikor az emberek ezt látták, félelem fogta el őket, az Isten jelenlétében érzett félelem; és dicsőítették az Istent, aki ilye-neket cselekszik. Mindegy hogyan vélekedtek Jézusról, megláthatták, kicsoda Ő.

Ezek a történet szereplői. És az utolsó kérdés: vajon szereplőivé válhatunk-e mi is egy ehhez hasonló történetnek? Jézus Krisztus ma is az egész embert akarja és tudja meggyógyítani. Egyedül Ő tud minket mindenestől meggyógyítani. A mi életünkben is azzal kezdi: megbocsáttattak a te bűneid. Ő a mi szívünkbe is belelát. Látja: van-e ott hit. Látja mennyi irigység, keserűség, félelem van ott. Készek vagyunk-e ezeket bűnként megvallani neki és elhagyni? És megtelik-e a szívünk hálával, hogy azért jött, és azért áldozta oda életét, hogy elvegye az útból az akadályt: Bízzál, fiam, te is visszatalálhatsz Istenhez.

Téged is vár Az Ő szeretete. És ott az Ő közelében van megoldás minden e-gyéb problémára is. Ha pedig Ő úgy látja, hogy megmaradjon némely problémánk, akkor Ő ad ahhoz erőt, ad annak ellenére a szívünkbe örömöt, békességet, és így tudjuk Őt dicsőíteni.

S mindezt Ő ma is az Ő szavával végzi. Legyen ott minden napunk elején az: szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Ezzel a bizalommal olvassuk és hallgassuk az Ő szavát, mint aminek ma is gyógyító ereje van. S engedjük, hogy teljes, lelki és testi gyógyulással ajándékozzon meg minket.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, egy kicsit ijesztő számunkra, de mégis megköszönjük, hogy a gondolatainkat is látod, és a szívünk is nyilván van előtted. Könyörülj rajtunk, és tedd nyilvánvalóvá számunkra is: mi minden van a szívünkben. Engedd, hogy reális véleményünk legyen magunkról! Segíts, hogy téged is annak ismerjünk meg, aki vagy. Aki egyetlen szavaddal tudsz ma is érvényes bocsánatot adni, és akinek a szavára bármi megtörténhet az életünkben.

Kérjük tőled ezt a gyógyító szót. Olyan sok terhet hordozunk. Olyan sok tekintetben átéljük a tehetetlenségünket. Olyan sokszor szeretnénk segíteni másoknak, és nem tudunk. Köszönjük, hogy neked minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen.

Segíts odaállunk most a te világosságodba. Segíts igazán tőled kérni azt a szabadítást, amit te akarsz nekünk adni. Szabadíts meg minket attól, hogy mi írjuk elő, hogy mit cselekedjél velünk. Adj nekünk tisztulást, új életet, új természetet. Tölts be Szentlelkeddel, és aztán használj minket, Urunk, hogy mi is tudjunk odavinni hozzád másokat, sokféle nyomorúságba esetteket, és mutasd meg nekünk, hogy te ma is ugyanolyan hatalmas vagy, mint amikor itt jártál a földön.

Ajándékozz meg mindnyájunkat bűnbocsánattal, gyógyulással!

http://www.refpasaret.hu/pasaret1997/19970119e.htm