Olvasmány: Mt 18,21-35

„Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.”

 Mt 18:27

Advent van, kegyelmi idő, amely Isten hosszútűrő szeretetéről és kegyelméről szól. Az elmúlt vasárnapon a tékozló fiú története alapján a kegyelemről, mint Isten feltétel nélküli szeretetéről hallottunk. Ma szeretném folytatni a kegyelem témáját, a gonosz szolga példázatával, ahol a kegyelemről, mint elengedett adósságról van szó.

 Milyenek a keresztények a Google találatai alapján?

Találtam egy döbbenetes képet az egyik angol nyelvű blogon arról, hogy milyennek látnak bennünket, keresztényeket a saját kortársaink a Google keresései alapján.

A biztonság kedvéért fordítok.

A keresőkifejezés ez: „A keresztények miért ennyire…” – és innen a Google a legáltalánosabb és leggyakrabban begépelt találatokat kínálja fel automatikusan a lehulló menüben. Ez a lista tehát az internetes keresések alapján generálódik.

 Miben hisz egy ateista?

Egy  (állítólag) valós, megtörtént beszélgetés leirata:

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
Prof:  -  Hiszel Istenben?
Diák:  -  Teljes mértékben, uram.
Prof:  -  Jó-e Isten?
Diák:  -  Természetesen.
Prof:  -  Mindenható-e Isten?
Diák:  -  Igen.
Prof:  -  A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg.

 C.H. Spurgeon egy alkalommal azt mondta, hogy "a kálvinizmus maga az evangélium". Ez alatt nem azt értette, hogy csak a kálvinisták hirdetik az evangéliumot, vagy hogy mindaz, ami történetileg a kálvinizmushoz kapcsolódik, az evangéliumnak is része. Spurgeon nem ekkleziológiai, hanem szoteriológiai értelemben volt kálvinista. Vagyis nem a kálvinizmus egyházias megvalósulását, hanem a kálvinizmusnak az üdvösséggel kapcsolatos teológiai hagyományát tartotta az evangélium legtisztább kifejtésének.

Olvasmány: Luk 15,11-32

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” Luk 15:20

Advent első vasárnapja van, a Krisztus várás ideje. Az utcákon megjelentek a karácsonyi díszek, a boltokban a csoki mikulások, karácsonyi ajándéktárgyak és dekorációk. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelem számára a minél nagyobb profit elérése a cél, ezért igyekeznek minél korábban kirakni polcaikra a karácsonyi árukínálatukat.

Olvasmány: 1Pét 2:1-10

„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” 1Pét 2:5

A múlt vasárnap egy sorozatot kezdtünk el, amely gyülekezetünk céljainak Isten igéje szerinti meghatározásáról szól.

A mai igerészben a növekedésről, a lelki épülésről, hitben való építkezésről van szól.