A tízedik parancsolat

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!” (2Móz 20:17)

Hát már a kívánság is bűn? – kérdezheti valaki. Igen, mert sok esetben a legsúlyosabb bűnök gyökere. Gondoljunk az ősszülőkre: megkívánják a tiltott fa gyümölcsét, s ezzel Istentől elszakadnak. Káinra, akit csüggedté tett az Ábel kedvesen fogadott áldozata, és gyilkossá lesz. József testvérei irigylik a tarka ruhát, s az „apa kedvence” kivételes helyzetét, és egy kiszáradt kútba dobják bele öccsüket. Absolon irigyli apjától a trónt, és lázadóvá válik. A főpapok Jézust irigységből juttatják a keresztre. Pál apostol eredményeit is némely Krisztus követő irigységgel szemléli (Fil 1:15). Mindez mutatja, hogy a sátán a legkönnyebben a 10. parancsolat frontján támad győztesen.

Jézus rámutat arra, hogy a szívből (azaz a bennük élő vágyból) erednek a bűnök sora: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” (Mt 15:19).

Milyen jó tudnunk, hogy Jézus Krisztus meghalt a gonosz kívánságaink miatt is, hogy így mi megtagadhassuk őket.  „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” – tanítja Pál apostol (Gal 5:24-26).

Vannak jó kívánságok is, amikben gyönyörködik Isten. Ilyen a bibliai kegyeseknek a bűnbocsánatért való esdeklése, a meddőség miatt szomorkodó szent asszonyoknak gyermekáldás utáni vágya, a gyülekezeti közösség utáni vágy, a hitben való járás vágya, s minden olyan kívánság, amely Isten akarat szerint való. Az Úr imádságában is előttünk van pár fontos, Isten szíve szerint való kívánság.

Heidelbergi Káté:

113. KÉRDÉS: Mit akar a tízedik parancsolat?

Azt, hogy soha még a legcsekélyebb kívánság vagy gondolat se támadjon fel szívünkben Istennek csak egy parancsolata ellen is, hanem mindenkor teljes szívünkből gyűlöljünk minden bűnt, és gyönyörködjünk minden igazságban.

Kálvin:

·        Ha az egész törvény lelki, mint már annyiszor mondottad és ha a fentebb említett parancsolatokat nem a külső cselekmények rendszabályozására, hanem a lélek érzéseivel szemben hozta Isten, mit mondhatsz még itt?

A többi parancsolatokkal az akaratot és az érzést akarta kormányozni, vezetni Isten, itt pedig még a gondolatokra is törvényt szab, melyek esetleg vágyakat hoznak létre, de az elhatározás megérlelésére mégis elégtelenek.

(Kálvin: A Genfi Egyház Kátéja)

Luther:

Ne kívánd felebarátod házát! Mit jelent ez?

 - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk házára vagy örökségére álnokul ne törekedjünk, sem a jogosság látszatával azokat meg ne szerezzük stb., hanem segítsük és támogassuk, hogy azokat megtarthassa.

Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálóleányát, barmát vagy bármiféle tulajdonát! Mit jelent ez?

 - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk feleségét, háznépét vagy barmát tőle el ne idegenítsük, erőszakkal el ne vonjuk, vagy hűtlenségre ne csábítsuk, hanem arra intsük őket, hogy megmaradjanak nála és teljesítsék kötelességüket.

(Luther: Kis Káté)

A jómódú réteg bűne

Ez az utolsó parancsolat tehát nem azoknak szól, akik a világ szemében is gazemberek, hanem éppen a "legjobb" embereknek, akik elvárják a dicséretet, és azt akarják, hogy tisztességes és becsületes emberként emlegessék őket, mintha egyáltalában nem vétkeznének az előző parancsolatok ellen.

Tiszta szív - tiszta élet

Tartsuk meg tehát ennek a parancsolatnak ezt az általános értelmét: Isten először is azt parancsolja, hogy ne kívánjuk felebarátunk kárát, ilyesmihez ne nyújtsunk segítséget, okot se szolgáltassunk rá, hanem adjuk és hagyjuk meg neki azt, amije van, sőt segítsük és támogassuk abban, ami hasznára és javára lehet: úgy, ahogyan szeretnénk, hogy velünk cselekedjenek. Ez főként az irigység és az utálatos kapzsiság ellen szól: Isten ki akarja irtani annak okát és gyökerét, amiből mindaz származik, amivel felebarátunkat megkárosítjuk. Ezt jelenti ki világosan ezekkel a szavakkal: "Ne kívánd" stb. Mert kiváltképpen azt akarja, hogy szívünk tiszta legyen, jóllehet amíg itt élünk, nem érjük el azt. Ez tehát ugyanolyan parancsolat marad, mint a többi mind: szüntelenül vádol, és leleplezi, hogy mennyire "igazak" vagyunk mi Isten előtt.

(Luther: Nagy Káté)

 Mészáros Zoltán, református lelkész (Bonyhád, 2012. február 28.)