BONYHÁDI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG
7150 Bonyhád, Dózsa Gy. u. 26. Tel.: 74/450-909
bonyhad@reformatus.hu / www.bonyhad.reformatus.hu

Gyülekezeti bibliaiskola – 18. alkalom

Megtérés és megigazulás

A megtérés (Locus de Conversione)
• Mi a megtérés?
A megtérés a Szentlélek olyan munkája, amely az egész embert új teremtménnyé teszi. Valójában ugyanaz, mint az újjászületés, de abban a stádiumban, amikor annak már szemmel is látható hajtásai jelentkeznek. Ugyanazt az újjáteremtést vagy megváltozást újjászületésnek nevezzük, ha Isten oldaláról, mint Isten cselekedetét nézzük, és megtérésnek hívjuk akkor, ha azt az emberi oldalról, mint az embernek cselekedetét nézzük. Az újjászületés tudtunkon kívül megy végbe, s megtérés pedig nem egyéb, mint az újjászületés tudtunkra jutása, kibontakozása és akarva, szív szerint történő megvalósítása.
 A megtérés tehát a tudatunkig átható újjászületés. Az újjászületés tehát kezdete, a megtérés pedig folytatása az Istenben való életnek. Tehát szívbeli megújulás és életbeli megváltozás egyszerre. Az új élet elve, amelyet az újjászületés plántál belénk, aktív kifejezésre jut a bűnös ember tudatos életében és ez a megtérés.
• A Szentírás tanítása a megtérésről:
Az Ószövetség két kifejezést használ, az egyik a „nacham” (megbánni), a másik a „sub” (fordulni visszatérni, elfordulni  a bűntől).
Az Újszövetségben két kifejezés szerepel: a „metanoia” és az „epistrofé”. A „metanoia” a lélek belső megfordulása morális vonatkozású is és a lelkiismeretet is érinti (Tit 1:15).
A megtérésnek a következő hatásai vannak:
• Az intellektuális élet területén: jobban és tisztábban megismeri Istent és az ő igazságait és azokat el is fogadja (2Tim 2:25).
• A tudatos akarati élet területén: az ember önmagától Istenhez fordul (ApCsel 8:22).
• Az emocionális, érzelmi élet területén: Isten szerint való megszomorodás (2Kor 7:10).
A „metanoia” tehát tudatos szembehelyezkedés az ember előbbi állapotával. Tehát nemcsak tudatos fordulása az egyik irányból a másikba, hanem tudatos elfordulás is az előbbi irányoktól a jónak megismert irány felé. Így tehát látjuk, hogy nemcsak az Istennel kapcsolatos ismeretünk változásáról (cognitio correctio) van szó, hanem egy nagy belső lelki átalakulásról is.
A másik kifejezés az „epistrofé”, amely visszafordulást jelent, szélesebb jelentőségű, mint a „metanoia”, és jelenti a megtérés kiteljesedését, nagykorúságra jutását. Tehát nemcsak az értelem megváltozása, hanem az aktív életnek új irányba való indulása. Elismerésével annak, hogy az előbbi irány rossz volt (ApCsel 3:19 – itt mind a két szó egymás mellet található: „Bánjátok meg azért és térjetek meg”).
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika
• Heidelbergi Káté:
- Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az ember megtérése? Kettőből: az ember megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből. (88. k.- f.)

- Mi az óember megöldöklése? Az, hogy szívünk szerint bánkódjunk bűneinken,
és azokat mindinkább gyűlöljük és kerüljük. (89. k. - f.)

- Mi az új ember megelevenítése? Istenben való szívbéli öröm Krisztus által,
és az Isten akarata szerint való minden jó cselekedetben
gyönyörködő szeretet. (90. k.- f.)

1. A megváltás üzente: Jézus Krisztus kereszthalálával, 2000 évvel ezelőtt megszerezte számunkra a kegyelmet.

2. Hogyan lehet az emberé ez a kegyelem?
• A kegyelem Krisztushoz van kötve – ezért Őt kell befogadnia az embernek!
• Krisztust az ember hit által fogadja be – elhiszem, amit Ő mondott, tett és tenni akar életemben.

3. Az ember azonban nem képes még hinni sem, ha a Szentlélek nem ébreszti benne a hitet.
• A hit kezdeményezője mindig maga Krisztus.
• A hit ébresztésének eszköze Isten (hirdetett vagy olvasott) Igéje.

4. A Krisztusba és váltságművébe vetett hit következménye a megtérés.
A megtérésben az ember szeretni kezdi Jézust! Ezért felismeri és megbánja bűneit, harcba kezd a bűneivel.
Az igazi bűnbánat érinti az ember:
• Értelmét (meglátom a bűnt).
• Érzelmét (bánt és fáj a bűn).
• Akaratát (Isten akaratát szeretném teljesíteni).

5. Mi az ember szerepe a megtérésben?
Az ember felelőssége kettős:
• Vagy elfogadja a kegyelmet kínáló Krisztust.
• Vagy elutasítja a kegyelmet kínáló Krisztust.

6. Bibliai példa: A tékozló fiú megtérése (Lk 15:11-24).

7. A megtérés „fajtái”:
• Hirtelen (látványos) vagy lassú és folyamatos (csendes).
• A megtérés igazi kérdése azonban nem a „hogyan”, hanem az eredménye, vagyis: „Mit hiszel?”

• A megtérés sokfélesége:
Bár az üdvözítő megtérés lényegében mindig ugyanaz kell, hogy legyen, mégis az élet, a helyzetek s az emberek szerint különböző, pl. pogányok, zsidók, felnőttek megtérése más, mint a keresztyén gyerekek megtérése, mert nekik nem kell vallást és erkölcsöt cserélni a megtérés alkalmával, mint azoknak. A keresztyén gyerekek már a kegyelmi szövetség tagjai és ezek megtérése bizonyos mértékben más jelleggel bír.
Éppen ezért nem lehet azonos követelményekkel fellépni az emberekkel a megtérést illetően. Nem szabad egyetlen típust normának venni és azt mindenkire ráerőszakolni, hanem meg kell nyugodni Isten sokféle vezetésében. Ezért nem lehet követelni azt sem, hogy minden keresztyén ember meg tudja mondani a maga megtérésének módját és idejét, napját és óráját is.

A megigazulás

• Igaznak nyilvánítás (Locus de Justificatione)
Az üdvrend egyik speciális jelentőségő állomása és kérdése a justificatio, amit általában magyar nyelven (helytelenül) megigazulásnak szoktunk nevezni, holott sokkal helyesebb azt az „igaznak nyilvánítás”szavakkal fordítani.
A „megigazítás” a mai modern életben majdnem kizárólag technikai kifejezés lett (pl. megigazítom ezt vagy azt), az emberek lelki értelemben nem is értik
A „megigazulás” szó valamivel világosabb, mert az fejezi ki, hogy Isten előtt igaz lesz valaki, de a visszaható forma azt az érzést kelti, mintha az illető maga tenni magát igazzá.
A latin „justificcare”, „justificatio” (igaznak mondani, igaznak nyilvánítani) sokkal többet mond. Ezt a szót az egyházatyák vezették be, és a latin Biblia (Vulgata) által terjedt el. A klasszikus latin még nem ismerte. A héber „hiczdik” és a görög „dikaioun” szavakat a justificare szóval fordították. A „hiczdik” azt jelenti: bíróilag kijelenteni, hogy valakinek állapota harmóniában van a törvény követelményeivel.
Isten tehát nem konstatálja az ember igaz voltát, hanem a bűnös embert, bűnössége dacára, Krisztus elégtételéért igaznak tekinti, igaznak fogadja el, igaznak deklarálja, azaz nyilvánítja.
A justificátio Isten bírói aktusa, amely által Ő a bűnösöket, akik Ádámmal való kapcsolatuk erejénél fogva a kárhozatra méltóság állapotába voltak, az igaz mivolt állapotába számít át. Ez a bírói cselekedet nem az önkény cselekedete, hanem a Krisztusban való kiválasztás végzésére van alapítva és arra a bizonyosságra, hogy Krisztus, mint kezes, azokat a vétek alól felmenti és helyettük közbenjár.
(Sebestyén Jenő: Református dogmatika)

• Megigazulás Isten színe előtt
„Hogyan találom meg a könyörületes Istent?” Luther Márton kérdése egybecseng azokéval, akik a századok során osztoztak az ő őszinte meggyőződésében, hogy a bűnös nem reménykedhet abban, hogy elfogadásra talál az igazságos Isten színe előtt.
Luther szerint az üdvösség kérdése azzal a problémával kapcsolódik össze, hogy miképpen tehet szert a bűn által nyomorgatott ember olyan igazságra, amely alkalmassá tenné őt arra, hogy Isten színe elé álljon.
Luther szerint az evangélium megigazító igazságot kínál a hívőknek – olyan igazságot, amely megoltalmazza őket az ítélettől, és lehetővé teszi, hogy Isten színe elé álljanak.

• A hit általi megigazulás (megigazulás tan)
A keresztyén hit középpontjában az a gondolat áll, hogy az ember legyen bár véges és esendő, kapcsolatba léphet az élő Istennel. Ez a gondolat kezdetben számos metaforában vagy képben jutott kifejezésre (pl. „üdvösség” és „megváltás”) az újszövetségi iratokban, majd azt követően a keresztyén teológiai gondolatokban. A késő középkorban különösen is fontossá vált az egyik kép – ez a megigazulás.
A „megigazulás” kifejezés és a „megigazít” ige jelentése: „Istennel igaz kapcsolatba lépni” vagy „Isten szemében igazzá válni.” A megigazulás-tan kérdése: mit kell tennie az embernek ahhoz, hogy üdvözüljön.
A humanizmus az egyén öntudatának hangsúlyozását és az emberi egyéniség tudatosulását hozta magával.  Az egyéni öntudat hajnalán megélénkült az érdeklődés a megizgulás-tan iránt – melynek az a kérdése, hogy az ember, mint „egyén” hogyan léphet kapcsolatba Istennel. Hogyan teheti ezt meg a bűnös ember. Ez a kérdés Luther Márton teológiájának tengelye, és ez határozza meg a reformáció korai fázisát.

• Luther Márton teológia áttörése
Luther eredetileg emberi munkának tartotta a megigazulás előfeltételét, olyasminek, amit a bűnösnek kell teljesítenie, mielőtt megigazulhat. Augustinus olvasása közben fokozatosan rájött, hogy ez lehetetlenség. Luther az „Isten igazságát” korábban csak bűntető igazságként tudta értelmezni, de ezek után felfedezte a kifejezés „új” értelmét – azt az igazságot, amit Isten ad a bűnösnek. Más szóval Isten maga tesz eleget az előfeltételnek, hogy nagylelkűen a bűnösnek adja azt, amire szükségük van a megigazuláshoz.
Luther felismerése az, hogy a keresztyén evangélium Isten nem egy szigorú bíró, aki az embereket érdemeik szerint jutalmazza, hanem irgalmas és kegyelmes Isten, aki a bűnösöknek ajándékként adományozza az igazságot.

• Luther a megigazító (megigazulást adó) hitről
Luther felismerésének középpontjában az „egyedül hit által való megizgulás” áll.
Luther számára a „hit általi megigazulás” nem azt jelenti, hogy a bűnös azért igazul meg, mert hisz, vagy, mert a hite beszámít. Ez a hitet emberi tetté vagy cselekedetté fokozná le. Luther szerint Isten minden szükséges feltételt megad a megigazuláshoz, tehát a bűnösnek mindössze annyit kell tennie, hogy elfogadja azt. Isten aktív, az ember pedig passzív a megigazulásban. A „megigazulás kegyelemből hit által” kifejezés még világosabban fejezi ki a tan jelentését: a bűnös megigazulása Isten kegyelmén alapul, és hit által fogadjuk el. Az egyedül hit általi megigazulás dogmája azt állítja, hogy Isten ad meg mindent, ami az üdvösséghez szükséges. Még maga a hit is Isten ajándéka, és nem emberi cselekvés. Isten maga tesz eleget a megigazulás feltételeinek. Tehát „Isten igazsága” nem az az igazság, amely eldönti, hogy eleget tettünk-e a megigazulás feltételeinek vagy nem, hanem az az igazság, amely nekünk adatik, hogy megfelelhessünk a feltételeknek.

• A megigazulás jogi (bírósági) fogalma
Luther megigazulás-tanának egyik fő felismerése az, hogy a bűnös ember képtelen önmagát megigazítani. A megigazulásban Isten kezdeményez, ő kínálja fel a bűnösnek a megigazuláshoz szükséges összes forrást. E források egyike „Isten igazsága”. Vagyis az igazság, melynek alapján a bűnös megigazul, nem saját igazsága, hanem egy olyan igazság, amit Isten ad neki.
Luther így fogalmazza meg híres mondatában: a hívő „egyidejűleg (egyszerre) igaz és bűnös” (simul justus et peccator). Igaz reménység szerint, de gyakorlatilag bűnös, igaz Isten szemében és az ígérete alapján, de valójában bűnös.
Luther követője, Philip Melanchton tovább fejlesztette ezeket a gondolatokat, így jutott el a megigazulás jogi (törvényszéki) fogalmához. Míg Augustinus azt tanította, hogy a bűnös igazzá lesz a megigazulásban, addig Melanchton azt hirdette, hogy igaznak számíttatik vagy igaznak mondatik.
Melanchton élesen megkülönbözteti az igazzá nyilvánítás eseményét az igazzá létel folyamatától, az előbbit „megigazulásnak”, az utóbbit „megszentelődésnek” nevezi.

• Kálvin a megigazulásról
A hit a hívőt egy „misztikus egységben” egyesíti Krisztussal. E Krisztussal való egységnek kettős hatása van, amit Kálvin „kettős kegyelemnek” nevez. Először, a hívő Krisztussal való egysége közvetlenül a hívő megigazulásához vezet. Krisztus által a hívő igaznak nyilváníttatik Isten előtt. Másodszor, Krisztussal való egysége – és nem megigazulása – révén a hívő újjászületik, és fokozatosan átalakul Krisztus hasonlóságára. Kálvin állítja, hogy mind a megigazulás, mind az újjászületés annak eredménye, hogy a hívő a hit által egységben van Krisztussal.
 (Alister E. McGrath: Bevezetés a keresztyén teológiába)

• Heidelbergi Káté:
- Mi módon igazulsz meg Isten előtt?
Egyedül csak a Jézus Krisztusban való igaz hit által, oly módon, hogy bár lelkiismeretem vádol, hogy Isten minden parancsolata ellen súlyosan vétkeztem,azoknak csak egyikét is soha nem tartottam meg, sőt még mindig hajlandó vagyok minden gonoszra: mégis Isten, az én minden érdemem nélkül, egyedül az ő ingyen kegyelméből nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztusnak tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét, mintha én soha semmi bűnt nem tettem volna, és semmi bűnöm nem lett volna, sőt mintha én tanúsítottam volna mindazt az engedelmességet, amelyet Krisztus érettem tanúsított, de csak úgy, ha e jótéteményeket hívő szívvel elfogadom. (60. k.- f.)

- Miért állítod, hogy egyedül csak a hit által igazulsz meg?
Nem azért, mintha hitemnek érdeméért volnék kedves Isten előtt, hanem azért,
mert Isten előtt az én igazságom egyedül a Krisztus elégtétele, igazsága és szentsége, amit pedig én másként el nem fogadhatok, sem el nem sajátíthatok, csupáncsak hit által. (61. k.- f.)

- És jó cselekedetünk miért nem lehet Isten előtt igazsággá, vagy annak valamelyes részévé?
Azért, mert annak az igazságnak, amely Isten előtt megállhat, vétek nélkül valónak, tökéletesnek és Isten törvényével mindenben egyezőnek kell lennie. Ámde a mi legjobb cselekedeteink is ebben az életben mind tökéletlenek és bűnökkel fertőzöttek. (62. k. – f.)

- Hogy lehet, hogy a mi jó cselekedeteinknek semmi érdeme se legyen, mikor Isten azokat mind ebben, mind a jövő életben jutalmazni akarja?
A jutalmat nem a mi érdemünkért kapjuk, hanem kegyelemből. (63. k. – f.)

- Nem tesz-e ez a tan könnyelművé és gonosz emberekké?
Nem, mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak,
a háládatosság gyümölcsét ne teremjék. (64. k. – f.)

1. A bűnbocsánat „problémája”, hogy Isten a megtérés után milyennek lát bennünket?
• Az ember természete ugyanis újra termeli a bűnt és bűnös marad.
• A megtérésben nem lettünk szentek.
• Mi vár akkor ránk?

2. Isten mégsem ítél el mindenkit!
• Lesznek felmentettek, akiket Isten igaznak nyilvánít: ez a megigazulás!
• Az igaznak nyilvánítás lényege: a beszámítás, tulajdonítás.

3. Az igaznak nyilvánítás oka és alapja Jézus Krisztus személyében van!
• Ő szenvedte el helyettünk a jogos büntetést!
• Helyettünk betöltötte Isten törvényét.
• Ezért Isten Jézus igaz voltát nekem tulajdonítja.

4. Hogyan lehet a megigazulás az enyém?
• Egyedül hit által.
• Csak személyesen lehet átvenni: imádság!

5. Mit jelent a megigazulás a számomra?
• Isten előtti helyzetem örökre megváltozott!