Gyülekezeti bibliaiskola - 12. alkalom

A Tízparancsolat ma (1.)

1-3. parancsolat

Kálvin: A bűn és Isten törvénye

1.     Az ember nem képes betölteni a törvényt

A törvény Ábrahám halála után körülbelül négyszáz esztendővel nem azért adatott, hogy a választott népet Krisztustól elvezesse, hanem azért, hogy lelküket egészen eljöveteléig készenlétben tartsa, sőt vágyódásukat is felgyújtsa iránta, és hogy várakozásukban megerősítse őket. A törvény szón nemcsak a Tízparancsolatot értem, amely a kegyes és igaz élet szabályát elénk adja, hanem azt a vallási formát is, amelyet Isten Mózes keze által közölt a népével.

JÁNOS EVANGÉLIUMA SOROZAT (22.)

A megmentett élet

Olvasmány: Jn 8,1-1.

„Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Jn 8,7.

Nagyon érdekes igeszakasz van ma előttünk, nemcsak tartalmi vonatkozásban, de formai vonatkozásban is. Ezen a helyen az újfordítású bibliánk lábjegyzetében azt a megjegyzést találhatjuk, hogy ez az igeszakasz a legrégibb kéziratokban nem található meg. Kálvin azt írja ezzel az igeszakasszal kapcsolatban, hogy bár a legrégibb görög kéziratok eleinte nem tartalmazták ezt a történetet, de a latin egyházatyák mindig elfogadták és számos későbbi görög kódexben is megtalálható.

JÁNOS EVANGÉLIUMA SOROZAT (21.)

Mire való az idő?

Olvasmány: Jn 7,1-30.

„Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.” Jn 7,6.

A sátoros ünnep közeledtével Jézust arra unszolják testvérei, hogy velük együtt ő is utazzon fel Jeruzsálembe és vegyen részt ezen a nagy zsidó ünnepen, és így tegye magát ismertté a sokaság, az egész nép előtt. Jézus azonban elhárítja testvérei kérését és érveit és csak akkor indul el Jeruzsálembe, amikor Ő úgy gondolja, annak valóban eljött az ideje.

JÁNOS EVANGÉLIUMA SOROZAT (20.)

Hogyan viszonyulunk Jézushoz?

Olvasmány: Jn 7,1-52.

„Az ünnep utolsó napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogyan az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Jn 7,37-38.

Azt az igét olvastam most fel, amely János evangéliuma alapján elkezdett sorozatunk folytatólagosan soron következő szakasza.

JÁNOS EVANGÉLIUMA SOROZAT (19.)

Mit látunk karácsonykor?

Olvasmány: Jn 1,1-18.

„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” Jn 1,18.

Bizonyára mindnyájan tapasztaltunk már, mi emberek sokszor ugyanazt a dolgot nézve különböző képen látjuk és értelmezzük azt. Ha például egy festményt néz meg több ember, biztos, hogy mindenki mást vesz észre, mindenki számára más-más részlet válik érdekessé és fontossá.

JÁNOS EVANGÉLIUMA SOROZAT (18.)

Karácsony másként

Olvasmány: Jn 1,1-18.

„Az Ige testté lett. Közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Jn 1,14.

Mindnyájunk számára jól ismertek és kedvesek azok a karácsonyi történetek, amelyeket a Máté vagy a Lukács evangéliumában olvasunk. A betlehemi csillag, a jászolbölcső, az angyalok jelenése, a pásztorok és a napkeleti bölcsek mind-mind hozzátartoznak a karácsony történetéhez.