A Golgota három keresztje

Olvasmány: Lk 23: 32-43

„Akit nekem adott az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.” Jn 6:37

Ennek a most olvasott igeszakasznak különlegessége, hogy ez a néhány vers Lukács külön anyaga, amely csak nála található meg. Ezért is nagyon fontos és értékes a számunkra. Jézus életének, halálának és feltámadásának történettét leíró négy evangélistának köszönhetően, nagyon szépen rekonstruálni tudjuk az eseményeket. Vannak történetek, amelyeket kettő vagy három evangélista is szinte szó szerint megegyezően leírt. S vannak olyan igerészek, amelyek csak egy evangélista leírásban találhatók meg. Ezek általában olyan apró részletek, kiegészítések, amelyeket a többiek valami miatt talán nem tartottak olyan fontosnak, ezért nem írták le. Az adott evangélista számára személy szerint, azonban úgy tűnik valamiért mégis fontos volt ez az apró részlet, ezért lejegyezte s így tette teljessé számunkra az evangéliumot.

            Ami elsőre feltűnik, hogy bár mind a négy evangélista megemlíti azt a tényt, hogy Jézus keresztje nem egyedül állt a Golgotán, de Lukács egyedül az, aki fontosnak tartja ezt részleteiben is leírni, hogy ezek a keresztre feszítettek gonosztevők voltak, és azt is elmondja, hogy két gonosztevő közül az egyik bűnbántra jutott és megtért.

Magyarázatként, hogy miért feszítettek meg Jézus mellett még másik két embert is, több dologra is gondolhatunk. Lehetséges, hogy ennek egyszerű gyakorlati oka volt: egyszerűbb volt több kivégzést egyszerre végrehajtani. Római kivégzőszázad praktikus gondolkodására vallana ez is, hiszen így időt és energiát takarítanak meg a maguk számára. Az is lehet azonban, hogy Jézus ellenségei tudatosan intézték így a keresztre feszítést, hogy ezzel is azt bizonyíthassák a nép számára: Jézus is egy a közönséges bűnösök között.

Lehetne még sok minden másra is gondolni, de azt kell látnunk, hogy ebben is Isten csodálatos terve valósul meg. Bármi külső okból történt is ez így, tetszett az Istennek, hogy jellé tegye együtt a három keresztet, amelyben az ézsaiási prófécia teljesedett be. „… hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.” (Ézs 53, 12).

Nézzük tehát Lukáccsal együtt ma mi is Jézus keresztjét, a másik két kereszt összefüggésében. Mit üzen ma nekünk a golgota három keresztje?

1.      Megerősít és bátorít minket.

Azt gondolom emberileg nézve aligha képzelhető el reménytelenebb helyzet annál, mint amiben ez a két gonosztevő volt. Elveszett emberek ők. Nemcsak a maguk életét rontották el, de sok gonoszságot követtek el másokkal is. Végül lelepleződtek, és elítélték őket. Teljesen jogos és igazságos az, ami most velük történik. Ők azt kapják, amit megérdemelnek. Sok szenvedést okoztak másoknak, most ők azok, akik keserves kínok között szenvednek. Innen már nincs visszaút, sem lehetőség az újrakezdésre. Elveszett és véglegesen elrontott életükre már csak a halál fog itt pontot tenni.

De miről is szól ez a Lukács evangélista által leírt kép? Arról, hogy ebben az emberileg olyan reménytelen és kilátástalan helyzetben is ott van Jézus. Jézusban maga Isten van jelen még itt ebben a legkilátástalanabb helyzetben is. Ő középen van. Ő közel van, Ő megszólítható. Közel van az Úr a megtört szívekhez.

A két gonosztevő között megfeszített Jézus azt hirdeti nekünk, hogy ma sincs olyan végzetesen elrontott emberi élet, amelyhez Ő közel ne lenne. Nincs olyan szenvedés, amelyet Ő meg ne értene. Nincs olyan megalázatás, amely Őt hidegen hagyná. Nincs olyan szorongatott helyezet, amelyben Őt meg ne lehetne látni és meg ne lehetne szólítani. Ő nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért. Bármilyen megalázott, kiszolgáltatott, reménytelen halálosan megsebzett helyzetben legyünk is, bizonyosak lehetünk abban, hogy „nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni a mi gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt… Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsid 4,15-16).

A mi megerősítésünkre és bátorításunkra hirdeti a Golgotán álló három kereszt, hogy közel van hozzánk Isten.

2.      Döntésre kényszerít.

Jézus jelenléte ebben a végletes helyzetben is egyszerre vonz és taszít. Olyan, mint a mágnes két pólusa. Senki sem maradhat közömbös. Mindkét gonosztevő megszólítja Őt, de különbözőképpen.

Az egyik szidalmazza Jézust és azt mondja neki: ha valóban te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is. Ha van hatalmad rá, akkor változtass a magad és az én helyzetemen is. Ennek a Jézust szidalmazó gonosztevőnek a szívében semmi nem változott meg. Belül változatlanul maradva, ő külső enyhülést vár. Eszébe sem jut a bűnbánat, arra nem is gondol, hogy esetleg ő valamit elrontott, hogy másoknak a kárára volt. Ő nem azért akar tovább élni, hogy másként éljen. Ő ugyanaz marad, mint aki volt.

A másik belátta, hogy méltán szenved és jogosan került ide az ítéltre. Ő tudja, hogy semmit sem érdemel, ezért lesz képessé a kegyelemért kiáltani. Nem a „méltó büntetés”-től akart szabadulni, hanem ráérzett arra, amiért Jézus jött. Isten országának valósága egyszerűen és tisztán állt előtte. Ő ez után vágyott.

Azt gondolom alapjában véve ez a két mód van, ahogy az Istenhez közeledhetünk.          Vagy úgy, mint a Jézust gyalázó gonosztevő, hogy semmit sem bánok meg, nem akarok, és nem tudok megváltozni. De mivel bajban vagyok, elrontottam az életemet, hívom Istent. „Ha te vagy”, ha mégis létezel, akkor húzz ki engem a bajból.

Vagy úgy, mint a másik gonosztevő, hogy azt tudjuk mondani: igen, én méltó vagyok a büntetésre. Én rontottam el az életemet. De felismertem, hogy Te Úr vagy és a Te országodban újat kezdhetek.

A Jézus keresztje melletti két keresztről, kétféle kiáltás hangzik el. Arra tanít ez minket, hogy ugyanazt az életet lehet hittel és lehet hitetlenül hordozni. Megkeményedve és kegyelemre nyitottan is.

3.      Bíztatással és reménységgel tölt el, hogy sosem késő újat kezdeni.

      Lám még az ilyen szélsőségesen elrontott helyzetben sincs veszve minden. Még itt is lehet újat kezdeni. A megtérő gonosztevő külső helyzete már nem változhat meg, ott hal meg a kereszten. Nincs alkalma arra, hogy jót cselekedjen, hogy bármit is jóvátegyen. De éppen itt ragyog fel Isten igazsága: Ő egyedül kegyelemből tart meg minket. Az emberiség totálisan elrontott életét egyedül az Isten kegyelme tarthatja meg. Itt már az emberi lehetőség ki van zárva. Itt csak egyet lehet tenni: elfogadni a kegyelmet. Elfogadni hittel azt, hogy „aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6,37). Noha ennyire nyilvánvaló az, hogy kegyelemből van az üdvösség és az új élet, mégis tehetett valamit ez a gonosztevő.

a.)           Megbánta a bűnét.

          „Cselekedetünknek méltó büntetését vesszük.” Vétkeztem. Ezt mondta ki Dávid, Nátán szavai nyomán (Zsolt 51,5). Ez tört fel a tékozló fiúból (Lk 15,18). Pál apostol is ezzel vágta el bátran a bűnös múltjához őt fűző kötelékeket: „amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén… kárnak és szemétnek ítélek mindent” (Fil 3,14).

b.)           Felismerte a szenvedő Jézusban a Krisztust.

          Kálvin írja kommentárjában a megtérő gonosztevővel kapcsolatban: „Milyen világos látásuk volt e szemeknek, hogy meg tudták látni a halálban az életet, a romlásban a hatalmat, a gyalázatban a dicsőséget, a vereségben a győzelmet, a rabságban is a királyságot. Nem tudom, volt-e a hitnek ilyen ragyogó példája, amióta áll a világ.”

          „Krisztus keresztje által van a mi üdvösségünk, s ez hit által a miénk (1Kor 1,18, Gal 6,14).

          Végül: ez a jelenet emlékezetünkbe idéz egy másikat: Mt 25,31 kk. Az ő dicsőségében visszatérő Krisztus Urunk majd mikor trónjára ül, és összegyűjtetnek eléje minden népek, akkor jobb és bal keze felöl állítja őket. A jobb kéz felöl állok Isten országának örökösei lesznek, és az örök életre mennek, míg a bal kéz felöl állók része a tűz és az örök büntetésre mennek.

          Az pedig, hogy akkor Jézusnak melyik oldalán állunk majd, az itt dől el a keresztnél. Itt dől el a földön, mert ha Krisztust választottuk, akkor már most vele vagyunk, a szenvedésben is, és vele maradunk a halál után is.

          Adja meg Isten kegyelme a mi számunkra is, hogy Vele együtt lehessünk „már itt, s majd egykor odafenn.” Kérjünk erőt ahhoz, hogy a magunk keresztjéről most az Ő keresztjére nézhessünk. Kérjük, hogy a keresztről való beszéd nekünk ne bolondság legyen, hanem Istennek ereje. Ámen.

Tisztelettel: Mészáros Zoltán, ref. lelkész

2011.04.22. Bonyhád