„Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében.”  ApCsel 9, 27.

           Két héttel ezelőtt az Apostolok Cselekedeteinek könyvében szereplő kevésbé ismert bibliai személyekről kezdtünk el egy új sorozatot. Fülöp és Tábita után ma Barnabásról szeretnék beszélni. Ő is a kevésbé ismert bibliai alakok közé tartozik, sőt őróla azt olvassuk, hogy saját maga önként és tudatosan vállalta azt, hogy a háttérben marad, miközben másokat maga elé enged.

            Barnabásról, személyéről és életéről az Apostolok Cselekedeteinek könyve több rövid részletben is beszámol. Először arról olvasunk, hogy hogyan lett ő a keresztyén gyülekezet tagja és mi jellemezte az ő személyiségét. Aztán pedig a gyülekezetben végzett két fontos szolgálatáról, a munkatársképzés és a békességteremtés szolgálatáról is beszámol a Szentírás.

Barnabás a másokat hitre segítő és szolgálatba állító, valamint a békességteremtő hívő élet példája. Az ő személyét és munkáját az jellemzi, hogy miközben másokat hitre segített és szolgálatba állított, ő maga alázatosan a háttérbe tudott maradni.  Ő volt az, aki mindig odaállt valaki mellé, akinek éppen segítségre, támaszra volt szüksége. Az volt az egyik fontos szolgálata, hogy a frissen hitre jutó embereket felkarolta, hitbeli fejlődésében segítette, majd pedig a gyülekezet közösségében szolgálatba állította őket. A munkatársképzés mellett pedig a másik fontos szolgálata a békességteremtés volt. Barnabásról, mai modern kifejezéssel élve, azt mondhatjuk, hogy nagyon jó konfliktuskezelő ember volt. Istentől kapott kegyelmi ajándékot arra, hogy egymással szemben álló emberek, csoportok, gyülekezetek, sőt népek közötti konfliktusokat megoldjon. Az ő szerénysége és alázata által olyan békességteremtő ember tudott lenni, aki mindig át tudta hidalni az ellentéteket. Istennek olyan engedelmes eszköze volt Barnabás, akit az egymással szemben állók kibékítésére használt az Úr. Igyekezett tudatosítani a gyülekezetekben, hogy minden különbségük ellenére is egyek Jézusban.

1.      Barnabás, a vigasztalás fia

„József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.” Csel 4:36-37.

Itt hallunk először Barnabásról, és megtudjuk róla azt, hogy a pünkösdkor megalakuló első keresztyén gyülekezet aktív tagja, akire az apostolok is felfigyeltek és ezt a nagyon szép melléknevet is ők adták neki, aminek jelentése a „vigasztalás fia”. Bizonyára alapos oka lehetett annak, hogy ezzel a kitüntető szép névvel illetik őt. Minden bizonnyal az ő személyiségét és a gyülekezetben végzett szolgálatát is találóan jellemezte ez a név. Három okból is ráillett ugyanis ez a név erre a férfira.

Először azért, mert Barnabás Krisztusban megtalálta élete igazi vigasztalóját. Ez a megtérés és az újjászületés ajándéka. Mindnyájan megkaphatjuk ezt az ajándékot, ha elfogadjuk Jézus Krisztust a mi személyes megváltónknak. Ha pedig Jézus Krisztus által Isten gyermekeivé lettünk, akkor ránk is érvényes ez a név, mert akkor mi is a vigasztalás fiaivá lettünk.

Másodszor azért volt Barnabás a vigasztalás fia, mert földi vagyonát arra használta, hogy másokat vigasztaljon, hogy nyomorúságukban segítsen. Barnabásnak földje volt, de eladta, és a pénzt az apostolokhoz vitte, hogy enyhítse a gyülekezet szegényeinek ínségét. Isten az ő gyermekeit már itt a földön is ellátja bőségesen ajándékaival. Isten gyermekeinek azonban tudniuk kell azt is, hogy mindazt, amijük van, azért kapják, hogy azzal Istent és embertársaikat szolgálják. Tehát mindaz, amink van, nem a miénk, hanem Istené, mi csak a sáfárai vagyunk: ha megtartjuk magunknak, gonosz sáfárok, ha továbbadjuk és áldássá leszünk, akkor igaz sáfárok.

Harmadszor pedig azért volt Barnabás valóban a vigasztalás fia, mert a vigasztalás evangéliumát hirdette másoknak. Ő maga is részt vett a pogánymisszió munkájában, a későbbiekben hallunk arról, hogy Pál apostol missziói útjai során munkatársként szolgált mellette, és bizonyságtételével vigasztalta a kárhozatba rohanó bűnösöket. Az, hogy Barnabás a pogányok között missziót végzett, nem jelentett kevesebbet, mint a pogányoknak az Egyház teljes jogú tagjaiként való elismerését, mely abból a hitből indult ki, hogy a megváltás az egész világra kiterjed, és nem lehet feltételekhez kötni. Mindez megérteti velünk, hogy a ciprusi József joggal kapta „a vigasztalás fia'' nevet.  

Ilyen vigasztalók után sóvárog ma is a világ: legyünk mindnyájan Krisztus vigasztalásának fiai és szolgái, mert így tölthetjük be a ránk bízott küldetést!

2.      Barnabás, a szolgálatra felkészítő

„Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette…” ApCsel 9:26-27.

Tulajdonképpen Barnabást a pogánymisszió egyik legjelentősebb misszionáriusának tekinthetjük Pál előtt és mellett. Barnabás szerepe és jelentősége abban áll, hogy ő lendítette fel a pogányok térítését, mégpedig elsősorban azzal, hogy a rettegett üldözőt, Sault megtérése után elvitte a jeruzsálemi egyház vezetőihez, és ezzel az evangélium legnagyobb hirdetőjét segítette munkája megkezdéséhez.

Barnabás jelentősége abban van, hogy felismerte, milyen fontos a keresztyén misszió ügyének előrejutásában, hogy legyenek munkatársak a szolgálatban. Nem könnyű és nagy felelősséggel járó, sok bölcsességet kívánó feladat ez. Barnabás az, aki felismeri az akkor éppen frissen megtért Saulban, azt a lehetséges szolgatársat, aki képzetségénél és adottságainál fogva a pogánymisszióban kiváló munkatárs lehetne. Az előítéleteken és a gyülekezet többi tagját jellemző gyanakváson túltette magát, Pált „maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz'' (ApCsel 9,27), s megértést kért tőlük az új tanítvány számára.

Ezekből a napokból ered a két férfi szoros kapcsolata. Nemsokára tágas munkatér nyílt Barnabás számára Jeruzsálemen kívül is. Üldözött, szétszóródott tanítványok eljutottak a szíriai Antiochiáig, és ott is gyülekezetet alapítottak. Amikor a jeruzsálemi gyülekezethez eljutott annak a híre, hogy Antiochiában keresztyén gyülekezet alakult, Barnabást küldték oda. Egy felvirágzóban lévő gyülekezetet talált itt, és a pogányok megtérésében felismerte Isten kegyelmének művét. Örömében elhozta magával Tarzuszból Pált munkatársnak. Később pedig már ez a frissen alakult Antiochiai gyülekezet küldi ki Pált és Barnabást az evangélium hirdetésére. Itt hallunk újra arról, hogy Barnabás egy újabb munkatársat nyert meg az evangélium ügyének, most unokaöccsét, Márkot „veszi maga mellé”.

A frissen megtért és kezdő hívők számára nagyon fontos lehet egy ilyen hitbeli jó barát segítsége. Nagy szükség lenne ma is ilyen Barnabások szolgálatára a mi református gyülekezeteinkben is. Újra is újra tapasztaljuk azt, hogy „az aratnivaló sok a munkás pedig kevés.” Vannak megtérő és hitre jutó gyülekezeti tagjaink, de közülük mégis nagyon kevesen lesznek munkatársakká a szolgálatban.

Isten ma azokat kérdezi meg, akik már régóta a Krisztus követés útján járnak és elkötelezett tagjai a gyülekezetnek, hogy vajon a Barnabás példáján felbuzdulva tudnak-e ilyen másokat hitre és hitbe segítő, szolgálatba állító feladatot vállalni. Van-e a mi életünkben legalább egy olyan valaki, akit mi vettünk „magunk mellé”, aki számára mi lettünk olyan Barnabás-félévé, hitre segítő jó baráttá? Tudunk-e mi a „vigasztalás fiává” lenni mások számára?

3.      Barnabás, a békességteremtő

„… elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében.”  ApCsel 9, 27.     

           A keresztyén missziónak és Jézus tanítványainak elszánt és kegyetlen ellensége volt Saul. Az első keresztyén vértanúnak, Istvánnak, a kivégzésénél is ott volt. Amikor István megölése után Jeruzsálemből elüldözték a tanítványokat, akkor Saul a főpapoktól kapott megbízólevéllel indult el Damaszkuszba, hogy ott is összefogdossa a keresztyéneket. Ezen az úton azonban megjelent neki a feltámadott Jézus. Saul megtért és keresztyénné lett és csatlakozni igyekezett a gyülekezethez. Azonban ez nem volt olyan egyszerű. Hiszen mindenki úgy tudta róla, hogy ő a keresztyének eltökélt ellensége. Sokan féltek Saultól, mert azt gondolták, hogy ez valami csapda és csak megjátssza magát, hogy így férkőzzön a keresztyének bizalmába.

            Itt adódik Barnabás számára egy nagy lehetőség. Ő tudniillik bizonyos abban, hogy Saul megtérése valódi, és döntése őszinte. Tudta azt is, egy frissen megtért embernek a testvérek közösségére van a legnagyobb szüksége. Ugyanakkor azt is felismerte, hogy egy ilyen nagy tudású, a Bibliát jól ismerő, képzett, okos és buzgó emberre milyen nagy szüksége lehet a keresztyén missziónak. Azért áll Barnabás Saul mellé, hogy eloszlassa a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek aggodalmát.

            Barnabásnak olyan tekintélye és hitele volt a gyülekezetben, hogy, amit mondott, azt elhitték. És ez az ember kiáll e mellett a gyanakvással fogadott Saul mellett, mintegy jótáll érte. Ennek eredménye az, hogy az óvatosságot és félelmet legyőzve a gyülekezet tagjai befogadták Sault. Otthonra talált Saul a gyülekezetben. Annyira, hogy „ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben és nyíltan szólt az Úr nevében.” Mindehhez azonban kellett egy Barnabás, aki a gyülekezet félelme és Saul friss hite között hidat épített, és lerombolta a bizalmatlanság és gyanakvás akadályait.

            Később még kétszer hallunk az Apostolok Cselekedeteinek könyvében Barnabás békességszerző tevékenységéről.

Az egyik ilyen alkalom az volt, amikor a pogánykeresztyének körülmetélésének kérdéséről támadt vita az ősegyházban. A túlbuzgó zsidókeresztyének rá akarták kényszeríteni a megtért pogányokra a mózesi törvények betartását a körülmetéléssel együtt. Ekkor Barnabás és Pál ügyük megvédésére Jeruzsálembe ment, ahol „elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek'' (15,3). Jeruzsálemben az apostoloknak és az egyháznak „beszámoltak arról, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten'' (15,4), hiszen nem saját akaratukból támadt a pogánymisszió gondolata, hanem Isten maga hívta meg őket erre a feladatra a Szentlélek által. Pál és Barnabás a pogány keresztények elismeréséért harcolt, s Pétert és Jakabot meg is nyerték ügyüknek. A gyűlés a ,,szeretett Pált és Barnabást'', valamint a jeruzsálemi egyház két tagját kedvező döntéssel küldte vissza Antiochiába, ahol ,,örömmel olvasták a vigasztaló sorokat'' (15,31). A pogánymisszió ügyének megmentésében és tisztázásában Barnabás békéltető szolgálata is nagyon fontos volt.

A másik alkalom ahol újra Barnabás békéltető szolgálatára volt szükség az, amikor Pál és Márk között támad feszültség és nem tudnak tovább együtt szolgálni a misszióban. Barnabás ekkor Márkot veszi „maga mellé” és vele indul tovább a szolgálatba. A két barát, Pál és Barnabás ekkor elvált egymástól. Pál más kísérőkkel Szíriába indult, Barnabás pedig Márkkal Ciprusra. Ettől kezdve nem áll rendelkezésünkre pontos adat Barnabásról, de feltételezhető, hogy a munkatársak között később helyreállt a békesség.

            Jellemző-e ránk Barnabásnak a lelkülete, ez az igazi jézusi lelkület? Fáj-e nekünk az, amikor emberek ellenségként állnak egymással szemben? Megteszünk-e mindent, amit megtehetünk, mert sokkal többet megtehetnénk? Sokszor csak annyit, hogy elmondjuk: tudom, hogy ez nem így van, mert ott voltam, hallottam, láttam. Ez sokszor persze hálátlan feladat. Mert lehet, hogy vele együtt minket is szidni kezdenek. Békeséget teremteni mindig fárasztó és hálátlan dolog, de kimondhatatlan áldásos feladat.

Vizsgáljuk meg, hogy milyen lelkület jellemez minket. Ha hiszünk, hogy Jézus Krisztus vére le tudja mosni a pecséteket, és nem kell a bűnösnek egész életén át megbélyegezettként élnie, mert találkozott a feltámadott Krisztussal és új életet kapott Tőle, akkor ne hivatkozzunk később sem az ő múltjára, amire bocsánatot kapott.

Engedjük, hogy Isten megtöltsön minket olyan jézusi lelkülettel, mint amilyen Barnabásban is lakozott. Legyünk készek odaállni azok mellé, akiket nem akarnak befogadni, és közben segítsük azokat is, akiknek nagyon nehéz befogadniuk. Törekedjünk tudatosan arra, hogy embereket egymáshoz vezessünk, híddá váljunk. Isten minket is ilyen békességteremtőkké tud formálni, ha engedelmeskedünk neki. Nagyon kellenek ma az ilyen Barnabások, akik tudják, hogy kell megbékítetni. Akik lerombolják a bizalmatlanságnak, gyanakvásnak, önzésnek, előítéleteknek a falait, és megtanítanak minket újra bízni egymásban, számítani egymásra, előítélet nélkül elfogadni, sőt szeretni és segíteni egymást

Jézus hegyi beszédének elején a boldogmondások között találjuk ezt a mondatot is: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9). Barnabás is ilyen békességszerző ember volt, aki azon fáradozott, hogy bizalom, egyetértés, egység jöjjön létre egymással szemben álló emberek, csoportok, közösségek között.

A békességszerzésnek a szolgálatához nagy bátorság kell, mert aki ebben fáradozik, arra sokszor mindkét oldalról jöhetnek támadások. Mert ő nem kötelezi el magát, főleg nem kötelezi el magát egyik félnek sem. Ő felülemelkedik ezen. Ehhez a hídépítéshez nagy szeretet kell, személyválogatás nélkül mindkét társaság iránt, és ezt csak alázatosan, végtelen türelemmel és kitartással lehet végezni.

Kövessük az Úr Jézust, ami békességteremtőnket, aki lehetővé tette, hogy visszajussunk Istenhez, és aki minket is a békességteremtés eszközévé tehet. Nem megalkuvással, nem a valóságnak vagy a bűnöknek a figyelmen kívül hagyásával, hanem a bűnök megbocsátásával, mindenféle hiúság és büszkeség félre tételével és azzal az önmagunkkal szembeni bátorsággal, hogy magunkban is leleplezzük az előítéleteket, az ítélkezést, a felesleges gyanakvást és bizalmatlanságot. Legfőképpen bízzunk a mi Urunkban és szeressük őt teljes szívből, mert akkor tudjuk majd egymást is igazán szeretni. Ámen.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16

Tisztelettel: Mészáros Zoltán

http://www.bonyhad.reformatus.hu
http://www.bonyhadireformatusok.network.hu
http://www.bonyhadireformatusok.blogspot.com