Jézus a mennyben

Olvasmány: Zsoltár 73:23-28

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”  1Jn 3:2.

            Feltámadása után Jézus a mennybe ment. Visszatért a mennyei világba, ahonnan alászállott és közöttünk szolgai formát öltött fel. Ennek ellenére éppen olyan közel vagyunk Hozzá, mint amikor testben közöttünk járt. Először Ő jött közel hozzánk, most minket visz közel magához. Így vesszünk részt az Ő feltámadásában. Eljött hozzánk testet öltésében és hív magához dicsőségében.

            A mennyei Jézus ugyanaz a Krisztus, mint Aki eljött közénk. Nem kevésbé ember a trónon, mint ahogyan ember volt a kereszten. Most is testvérünk az angyalok között, mint ahogy testvére volt a tanítványoknak. Kérjük, hogy emeljen fel magához, hogy öröme a mi örömünk, diadala a mi diadalunk legyen. És dicsősége nem taszít el minket a maga ragyogásában, hanem vonz magához élő reménységgel.

Még negyven napot tölt el itt a földön feltámadása után. Miért nem ment azonnal a mennybe? Számunkra nagyon tanulságos, ha ezt az időt összehasonlítjuk földi életével. Ebben az időben csak az övéivel találkozott. A feltámadott Krisztust senki sem bántotta. A farizeusok és az írástudók sem mondhattak ellene semmit. Senki sem ragadott követ, hogy megkövezze. Ez az idő már bevezetője volt az Ő dicsőségének.

            János apostol levele betekintést enged számunkra a mennyei világba. A mennyei világban Jézus nem marad számunkra elrejtett és láthatatlan, hanem látható alakban fogja magát megmutatni.

            Elmondja azt is, hogy a mi mennyei állapotunk hasonló lesz az Övéhez. Az apostolok nagy öröme és reménysége volt: Ő olyan lett, mint mi vagyunk, hogy mi olyanok legyünk, mint Ő. Jézust csak akkor tudjuk meglátni, ha hasonlatosak leszünk Hozzá.

            Milyen elmondhatatlan titok, milyen elmondhatatlan öröm! Irigyelhettük azokat, akik Őt földi testben láthatták a Galileai tenger partján. De van egy nagy ígéretünk: gazdagabb látásban lesz részünk, mint egykor a tanítványoknak! Meglátjuk Őt mennyei dicsőségében. Feltámadása után Tamásnak ezt mondta Jézus: Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Földi életünket hitben járjuk, nem látásban. De egyszer látni fogunk és úgy fogunk hinni. Földi testben azonban e látásra képtelenek vagyunk, mert mint Pál apostol írja: testben lévén, távol vagyunk az Úrtól. Azt is mondhatjuk az Ő látása fog átformálni az Úr hasonlatosságára.

            Földi életünk csak kezdet, melynek beteljesedése akkor lesz, amikor Jézust meglátjuk színről színre. Az apostol nem tudott elmondani mindent, amit látott, de elmondta számunkra, ami szükséges. A Jézushoz való hasonlóság, bizonyos értelemben, földi életünkben is megvan. Pál apostol írja: Krisztus élete legyen láthatóvá földi életünkben. De ez a hasonlóság csak megtört fény, azért mert még földi testben élünk. Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre.

            Meg fogjuk Jézust látni, amint van. Elérjük a legnagyobbat. Ő mondta: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják. Ez a látás Jézusra vonatkozólag egyszer be fog teljesedni. Soha nem fogjuk Őt meglátni úgy, mint ezen a földön élt. Betlehem dicsősége lemúlt örökre. A Gecsemáné kerti szenvedés és a megdicsőülés hegyének ragyogása is elmúlt. Nem láthatjuk Jézust gyengeségében, gyötrelemiben, szorongásaiban és a hozzánk hasonló erőtlenségében.

            Dicsőségében fogjuk Őt meglátni. Meglátni úgy, hogy személyében ugyanaz lesz, mint itt a földön. Mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. A mennyei ragyogást látták rajta azok, akik a feltámadás után találkoztak Vele. Ezért olvassuk a húsvéti asszonyokról, hogy leborulva imádták, de a mennyei dicsőségben való ragyogás sokkal nagyobb lesz húsvéti csodánál!

            Valaki azt gondolhatná, hogy ez a látás csupán annyit jelent, hogy többet fogunk Róla tudni, mint ezen a földön. Nem ezt jelenti. Ez a látás valóságos látás lesz. Úgy fogjuk látni Jézust, mint egymást a földön. Amit látok a szememmel most, fogom látni a megdicsőült szememmel egykor. Nem jelképes értelemben fogunk látni, hanem valóságosan.

            Milyen más lesz ez a látás, mint a földi. Itt homályosan, tükör által látunk, akkor pedig színről-színre. Az egyik ember inkább a dicsőségesen eljövendőre tekintett, a másik ember az engesztelő áldozatára. Volt, aki Istenségére, volt, aki emberségére tekintett.

            Beszélhetünk Jézusról olyan sokat amennyire lehetséges, mégsem tudjuk Őt ábrázolni egészen. A mi látásunk Róla csak részleges. Ezen a földön nem tudjuk Őt megérteni egészen. Hiszen még feltámadása után is annyiszor félreértették. De akkor meglátjuk Jézust színről-színre, úgy, mint van. Sokkal nagyobbnak, sokkal dicsőségesebbnek.

            Erről szólt János apostol levelének üzenete. Ebben a boldog reménységben éljük mindennapi életünket! Ámen.

            Az igehirdetést elmondta: Egyed József nyugalmazott református lelkipásztor a bonyhádi református templomban 2011. április 3.-án, vasárnap.