Kiskorú és nagykorú keresztyének

Lekció: Zsid 5, 1-10.

„Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ugyanis annyi idő múltán mát tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanná lettetek, mint akiknek tejre van szüksége, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint, akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” Zsid 5, 11-14.

            A zsidókhoz írott levél 5. fejezetének első tíz versében Jézus Krisztus főpapi személyéről és szolgálatáról ír a levél szerzője, de amikor a most olvasott igerészhez ér, mintha felnézne és egy pillanatra megállna a toll a kezében, és elgondolkozna azon, hogy vajon fogják-e érteni az olvasói azt amiről ő itt ír? Vagy egyáltalán érdekli-e az olvasóit mindaz, amit ő bizonyságtételében Krisztusról elmond? „Eltompult a hallásotok” állapítja meg az író, s ezt a Károli fordítás még találóban adja vissza: „restek lettetek a hallásra”.

            A keresztyénség „Krisztus-követést” jelent. Azt jelenti, hogy lassan vagy gyorsan, de mindenképpen haladunk előre egy úton, egy bizonyos cél felé. Az író szerint viszont ott tartunk, ahol megtérésünkkor. Ez nem egészséges dolog, itt valami nincs rendben. Nem lehet mindig csak tejet inni. Ha nekünk elég a tej, az azt jelenti, hogy nem dolgozunk, mert aki dolgozik, az megéhezik, és annak „kemény eledel való”.

Ennek a szakasznak két kulcsszava van: kiskorú és nagykorú. Károli Gáspár fordításában éretlenekről, kiskorúakról beszél, valamint érett korúakról, felnőttekről.

A kettő között öt különbséget vehetünk észre az igeszakaszban.

1. A lelkileg kiskorú keresztyén embernek eltompult a hallása.

            A lelkileg kiskorú keresztyén emberek restek lettek a hallásra. Sok oka lehet ennek, pl. a fizikai fáradtság. Egyszerűen nincs erőm, annyi mindent hallottam ma, olyan sok mindenkire oda kellett figyelni, lefárasztott a munka. Lehet az ok lelki közömbösség is, ami nehezebben kezelhető probléma. Amikor valakit egyszerűen nem érdekel sem az Isten Igéje, sem a másik ember baja. A nagykorúakat viszont az jellemzi, hogy akármennyi bajuk is van, oda tudnak figyelni a másik emberre is. Ehhez már belső erő, tartás kell, amit csak Jézus Krisztus ad az övéinek, és ehhez már érett felnőttnek kell lenni a hitben.

            Mert aki önmagával van eltelve, rest a hallásra. De mi jellemzi a nagykorúakat? Az, amit Jakab levelében olvasunk: „Legyen mindenki gyors a hallásra, késedelmes a szólásra…” Sajnos ma egyre jellemzőbb ránk, hogy képtelenek vagyunk végighallgatni a másikat. Nincs türelmünk, szeretetünk igazán meghallgatni a másikat. Ez is a lelki kiskorúság jele.

Habakuk könyvében olvashatjuk a következőt: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, és figyelek, mit szól hozzám az Úr.” (Hab 2, 1) Éberen figyel a nagykorú keresztyén az őrhelyén, hogy mit mond az Úr, és figyel embertársaira, akik tőle kérnek segítséget.

2. A lelkileg kiskorú keresztyén ember mondja, amit tud.

            Aki rest a hallásra, az akkor is tud beszélni, ha nincs mondanivalója. Kétféle ember van: van, aki tudja, mit beszél, és van, aki beszél, amit tud. A lelkileg kiskorú ember nem gondol arra, hogy használ-e annak az embernek az, amit ő mond. Akinek nincs füle a hallásra, az könnyen, sokat, feleslegesen és ártó módon beszél. A Példabeszédekben olvashatjuk: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.”

3. A lelkileg kiskorú keresztyén embert ismét az igazság alapelemeire kell tanítani.

A kiskorú keresztyén ember életében nincs semmi fejlődés. „Ismét az igazság alapelemeire kell oktatni titeket.” Hallottátok, vagy lehet az igét, de nincs eredmény. Most ismét elölről kell kezdeni az egészet. Szomorú a Zsidó levél írója, mert hallgatói értetlenek, restek lettek a hallásra. Ismét az alapelemekre kell tanítani őket, holott már nekik kellene tanítaniuk másokat. „Ugyanis annyi idő múltán mát tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire…”

            A lelki kiskorúra jellemzője, hogy nem tanítható, mert nem akar tanulni. Ezzel szemben a nagykorú keresztyénnek nagy a szellemi étvágya, szeretné még jobban megismerni Istent. Lelki életében növekedés, előre haladás tapasztalható.

4. A lelkileg kiskorú keresztyén ember csak kapni akar, de nem tud adni..

A tej az evangélium, az Isten szeretetéről szóló jó hír. Ezzel kezdődik a lelki élet. Amikor újjászületik valaki, akkor tejjel kell táplálni, mint az újszülöttet. Meg kell őt győzni, hogy Isten nagyon szereti. S ha már a hitben való növekedésben előrehaladt, meg kell hallania, mit vár tőle Isten. A kemény eledel Jézus követése és szolgálata. „Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét naponta, és kövessen engem.” Ez már felnőttnek való feladat, Jézusért még a szenvedést is vállalni.

                Az Amerikából importált ún. „happy keresztyénség” terjed mindenfelé: Isten szeret téged, örülj ennek és légy boldog. Legyen jó zene, tánc, tapsolás, érezzük jól magunkat. Ennyi. De hol a kemény eledel, a Krisztusnak odaszánt szolgáló élet?

5. A lelkileg kiskorú keresztyén ember képtelen a jó és rossz megkülönböztetésére.

                 „A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint, akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” A nagykorú tud különbséget tenni. Honnan tudja ezt? Onnan, hogy Isten gyermekeként növekedve a lelki életben, a gyakorlat következtében lelki érzékszervei alkalmasakká válnak a jó és rossz megkülönböztetésére.

                A lelkileg kiskorú keresztyénekre jellemző az, hogy nem tudnak különbséget tenni értékes és értéktelen, fontos és mellékes között.

                Nem véletlenül könyörgött Salamon király bölcsségért az Úrhoz, amikor királlyá kenték: „Uram, adj a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudjak választást tenni a jó és gonosz között.”

                Isten segítsen minket, hogy igazi nagykorúságra jussunk! Legyen fülünk gyors a hallásra, legyen szánk késedelmes a szólásra, de tudjuk, mit beszélünk, és legyen helyén mondott az ige, amit mondunk. Ne kelljen újra és újra az alapokkal kezdeni, hanem építsünk az alapokra, növekedjünk az ismeretben, legfőképpen a mi Urunk megismerésében. Adjunk hálát az evangéliumért, a tejnek eledeléért, de törekedjünk magunkhoz venni a kemény eledelt is, ami erősít minket a szolgálatra, az áldozatos életre. Engedjük, hogy az Ige ismeretének gyakorlása által váljék egyre készebbé lelki érzékelésünk, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között. Ámen