Isten engedelmes szolgája
Olvasmány: ApCsel 9, 1-19.

„A mi atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az Ő akaratát, meglásd az Igazat, és szót hallj az Ő szájából. Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál.” ApCsel 22, 14-15.
 
            Az elmúlt hetekben az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet olvastuk. E könyv alapján, több vasárnapon keresztül tartó sorozatunkban olyan bibliai személyek életét és példáját vizsgáltuk, akiknek neve kevésbé ismert, akik olyan egyszerű, mindennapi keresztyének voltak, mint mi magunk is, de akiket Isten nagy dolgokra tudott használni. Ilyen Istenek engedelmesség szolga volt Pál is.
Mivel a mai vasárnapon emlékezünk halálának 1. évfordulója alkalmából, a gyülekezet egykori lelkipásztorára, Biczó Károly Nagytiszteletű Úrra, így legyen előttünk a mai ige alapján Pál apostol élete, mint az Istennek engedelmes szolga élete.
Vizsgáljuk meg, tehát az ige alapján mi jellemezte Isten engedelmes szolgájának életét. Mit tanulhatunk az ő példájából?
 
1. Mikor és mivel kezdődött el az apostol szolgálata?
            Az Isten emberének szolgálata az örökkévalóságban kezdődik el. Hiszen Jézus is azt mondja Saulról Anániásnak, hogy menj csak el hozzá nyugodtan, ne izgasson téged, hogy ő eddig éppenséggel ellensége volt a hívőknek, „mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányokhoz, a királyok és Izrael fiai elé”. (ApCsel 9, 15).
            Az, hogy Pál Isten szolgája lett, nem a damaszkuszi úton ott dőlt el, és nem is utána, amikor Anániást rávette az Úr Jézus, hogy menjen el Saulhoz. Saul még meg sem fogant, amikor már eldőlt az örökkévalóságban, hogy ő az evangélium választott edénye lesz, akit megtölt az Úr az Ő Szentlelkével és Igéjével.
            Erre utal: „A mi atyáink Istene választott ki téged”. (ApCsel 22, 14). Ezt Pál tudta. Ez a tudat és ez a bizonyosság adott erőt Pálnak a kritikus és nehéz helyzetekben. Nem ő jelentkezett, hogy az Úr Jézus apostola akar lenni. Ő az Úr Jézus ellensége volt egészen addig, amíg meg nem szólította őt, és el nem hívta a szolgálatra Krisztus.
Az első lépés, tehát, hogy a mindenható Isten már az örökkévalóságban őfelőle határozott. Ezt követi a második lépés, amikor ezt az elhívást Isten nyilvánvalóvá teszi az ember számára.
Jeremiásnál látjuk, amikor Isten megszólítja és elhívja őt, ő elkezd tiltakozni: Uram, ez nem lesz jó így, nem értek ehhez, azt sem tudom, mit kell egy prófétának tennie. Aztán Jeremiásnak egyre jobb ellenérvek jutnak eszébe: Én nagyon fiatal is vagyok. Ehhez tapasztalat is kell, én meg még beszélni sem tudok rendesen. S akkor Isten mit mond Jeremiásnak? Végighallgatja türelmesen, és azt feleli: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek. És mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek, prófétának rendeltelek a pogányok közé.” (Jer 1, 5).
Komolyan vesszük-e, hogy Ő örökkévaló szeretettel szeretett minket? Mielőtt megszülettünk, Ő már szeretett? „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem ki reád az én irgalmamat, így szól az Úr.” (Jer 31, 3).
Isten, aki örökkévaló szeretettel szeretett minket, nem fog minket földi életünk során sem becsapni, benne megbízhatunk, Őreá rábízhatjuk életünket.
Erre az Istenre tudta rábízni életét Isten minden engedelmes szolgája, ahogy tette ezt Biczó Károly Nagytiszteletű Úr is.
Hol kezdődik az Isten emberének szolgálata? Az örökkévalóságban. Ott, ahol elrendelte Isten az ő hivatását, ott, ahol már kiválasztotta őt.
 
2. Isten elhívása nyilvánvalóvá lesz az ő szolgájának életében.
Isten az Ő örök kiválasztását nyilvánvalóvá teszi az Ő szolgájának életében. Aki elrendelt az örökkévalóságban, az el is hív itt az időben. Pálhoz is így érkezett meg először az Isten szava ott a damaszkuszi úton, amikor megállította és leszállította őt a magas lóról. Aztán elküldte az Úr hozzá az Ő egyik szolgáját Anániást, aki konkrétabban is elmondta neki, mire hívta el az a Jézus, akivel a damaszkuszi úton találkozott.
            A rendszerváltás óta eltelt 20 évben sokan mondták azt magukról, hogy ők is „a damaszkuszi úton jártak”, azaz az egyház üldözőiből, az egyház tagjaivá, keresztyénné lettek. A damaszkuszi úton járni azt jelenti: hitetlenből hívővé lenni, Isten ellenségéből, Isten szolgájává válni. Ez történt Saullal a damaszkuszi úton. A damaszkuszi úton járni nem köpönyegforgatást jelent, hanem az egész élet, az ember teljes egzisztenciájának a gyökeres és teljes megváltozását.
Ez történt Pál apostollal ott a damaszkuszi úton. Új emberré lett, aki azt tudta mondani magáról, hogy élek többé nem én, hanem a Krisztus él bennem.
 
3. Az engedelmes szolga Isten kezéből kapja konkrét feladatát.
            Akit Isten az örökkévalóságban kiválasztott, itt az időben elhívott, annak konkrét feladatot is ad. Így olvassuk az Igében: „… hogy megismerd az Ő akaratát, meglásd az Igazat, és szót hallj az Ő szájából. Mert leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál.”
Pál apostol nagyműveltségű tudós ember volt. Itt-ott használhatott valamit a tudásából, de attól még nem tértek volna meg az emberek. Attól tértek meg, hogy azt hirdette nekik, amit, Jézus Krisztus adott a szívébe és a szájára. Az Isten engedelmes szolgájának újra és újra el kell kérnie azt, amit majd továbbad a nép számára. Nincs az igehirdető birtokában az, amivel szolgálnia kell, nem magától és nem a magáét szolja, hanem mindig azt, amit Isten rá bíz.
            Több helyen is olvassuk az Apostolok Cselekedeteinek könyvében, hogy az Úr Jézus egészen konkrétan megfogalmazta Pálnak, hogy mi a feladata. „Az a feladatod, hogy megnyisd a szemüket, hogy sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az élő Istenhez térjenek, hogy bűneik bocsánatát, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által. (ApCsel 26, 18).
           
 
Így hozta tudomására Pálnak Jézus, hogy mi lesz konkrétan a feladata. Így érti meg sok hívő ember azt, hogy milyen hivatást szán neki Jézus Krisztus és hol akarja őt használni.       
Így fogadta el Isten kezéből Biczó Károly Nagytiszteletű Úr a számára kijelölt szolgálati helynek a fülöpszállási gyülekezetet. Így fogadta el az Istentől számára kirendelt hűséges segítőtársat, aki a szolgálatában a gyülekezet kántoraként és sokféle más módon is segítette. S így kérte el mindig az igei üzenetet Istentől, és hirdette azt megalkuvás nélkül minden időben.
 
4. Az engedelmes szolga mindig alázatos tud maradni.
            Pál szolgálatában egészen rendkívüli erővel szólt az ige. Szokatlanul nagy dolgokat, csodákat cselekedetett Jézus Krisztus általa. Mennyire elbízhatta volna magát. Pál azonban világosan tudta, újra és újra másoknak is elmondta, hogy mindezt maga Isten cselekszi és nem ő. Sok hívő ember bizony ezen szokott elcsúszni, hogy azt, amit Isten cselekedett általa, azt magának kezdi tulajdonítani. Pál azt cselekedte, amit az Úr parancsolt neki, e közben emberek élete változott meg, a szemük megnyílt, a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az élő Istenhez tértek, ez mind-mind Isten nagy tette volt.
            Amikor Pál nyilatkozik erről, így szól: „Mert nem merek szólni semmiről sem, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok engedelmességére szóval és tettel.” (Róm 15, 18). Amikor igét hirdetett szóval, Krisztus cselekedett, amikor csodák történtek Jézus Krisztus által voltak azok.
A valóságot csak az látja helyesen, aki így látja a valóság Urát, aki felismeri a láthatatlan Isten nagyon is látható tetteit, és egyedül Istennek ad dicsőséget mindazért, amit egyedül Isten cselekedett.
Istennek ilyen engedelmes és alázatos szolgája volt Biczó Károly Nagytiszteletű Úr, ezért tudta őt az ő Ura Jézus Krisztus használni az Ő dicsőségére. Ámen.