Lektio: Efézus 5,21-33

Textus: Efézus 6,1-4

Tiszteld apádat és anyádat

„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az úrban, mert ez a helyes Tiszteld apádat és anyádat: ez az első parancsolat, melyhez ígéret is fűződik, mégpedig ez: hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön. Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Ef 6,1-4)

   Május első vasárnapja az édesanyák napja. Mai igénk szól az édesanyákhoz, de általában a szülőkhöz és gyermekekhez is. Pál apostola az efézusiakhoz írott levelében az 5. parancsolat alapján tanítja, hogy a gyermek kötelessége szülők iránti engedelmesség és tisztelet. Református egyházunk hitvallási irata a Heidelbergi Káté 104. kérdésében így magyarázza azt, hogy mit kíván Isten ebben a parancsolatban: „azt, hogy atyám és minden felettesem iránt teljes tisztelettel, szertettel és hűséggel viseltessem és magamat mindennemű jó oktatásuknak és büntetésüknek illő engedelmességgel alávessem, és még az ő fogyatkozásaikkal szemben is türelmes legyek, mivel isten az ő kezük által akar igazgatni.”

Mit üzen mai igénk az édesanyáknak és általában a szülőknek?

            Először is azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy a gyermek teher-e vagy ajándék? A mai magyar nyelvben, ha egy asszony gyermeket vár azt mondjuk: „terhes”. Pedig  sokkal szebb kifejezésünk is van: „áldott állapotban van”. Ez a közhasználatban meghonosodott szó, terhesség sok  mindent elárul a mai magyar viszonyáról a gyermekvállalás kérdéséhez. Szomorú tanúság az, hogy sok magyar édesanya a gyermekét tehernek tekinti, s ami még tragikusabb, hogy a méhében fogant magzatot könnyelműen eldobja magától. 1957-óta  a 10 milliós Magyarországon négymillió abortuszt végeztek el. Ami nem sikerült töröknek , tatárnak, két világháború vágóhídjának, sikerülni fog a mai anyák kényelemszeretetének, a gyermekáldás visszautasítása által: a magyar nemzet elfogyása. A Biblia szerint a gyermek Isten ajándéka. Az anyaméh gyümölcse jutalom (Zsolt 117,3). A hívő ember is tudja, hogy gyermeket vállalni, nevelni nagy felelősség, de semmiképpen sem szabad, úgy tekinteni a gyermeket, mint terhet, sokkal inkább úgy, mint drága ajándékot

 Isten az édesanyákra és apákra drága ajándékot és feladatot bíz: „neveljétek az Úr tanítása szerint”. Nemcsak a gyermek táplálásáról, öltöztetéséről és tanítatásáról kell a szülőnek gondoskodni, de a lelki fejlődéséről és erkölcsi neveléséről is. Erre tesz fogadalmat  Isten színe előtt gyermeke keresztelésekor mindem szülő és keresztülő.  A keresztyén nevelés – ige szerinti tanítás, meggyőzést a helyes útról, a helyes gondolkodásra vezetés jelent. A biblia a nevelés eszközeként a fenyítést, a vesszőt is említi., de az sosem kényszerítés vagy megtorlás, hanem rávezetés a helyes útra. S ebben az is benne van hogy a gyermeket csak arra az útra lehet rávezetni, amelyen a szülő maga is jár. Pl. ha a szülő maga is káromkodik, akkor képmutatás a csúnya szóért megpofozni a gyermeket. A gyermeki lélek különösen is érzékeny a képmutatásra. A szülői önkény különösen is ártalmas a serdülőkorban. Ezért is figyelmezteti Pál különösképpen is az apákat, hogy ne ingereljék gyermekeiket. A kényszernél és a verésnél többet használ a szeretet és a személyes jó példa mutatása az élet hétköznapi dolgaiban is.

Adjunk hálát a mai vasárnapon az édesanyákért, aki vállalták gyermekáldást, de ne feledkezzünk meg a nagymamákról és dédnagymamáról sem!            Ámen.                                                                                                     

Orvosi adatok alapján írták le egy olyan magzat képzeletbeli naplóját, akit születése előtt művi abortusszal megöltek.

EGY ÉLET KEZDETE

-          Napló –

Okt. 5. Ma kezdődött az életem. Apukám és anyukám még nem is tudnak rólam. Kisseb  vagyok, mint egy gombostű feje, de már önálló lény. Minden testi- lelki tulajdonságom már meg van határozva.

Okt.19. Kialakultak első érpályáim. Anyukám saját vérével biztosítja számomra a vérellátást.

Okt. 23. Ma megnyílt az ajkam. Jövőre már mosolyogni is fogok, amikor szüleim az ágyam fölé hajolnak. Első szavam az lesz, hogy „mama”. Tisztára nevetséges azt állítani, hogy csupán anyukám testének egy része vagyok, s nem önálló lény. Hiszen még a vércsoportom sem azonos az övével.

Okt. 25. A szívem elkezd dobogni! Megállás nélkül fogja végezni feladatát mindaddig, amíg csak létezem. Milyen csodálatos dolog!

Nov. 12. Most ujjaim kezdenek formálódni a kezemen. Velük fogok baráti jobbot nyújtani.

Nov. 20. Anyukám csak ma tudat meg az orvosoktól, hogy a szíve alatt hord engem. Milyen nagy lehet az öröme!

Nov. 25. Szüleim bizonyára már azon tanakodnak: milyen keresztnevet adjanak. Jaj de izgalmas!

Nov. 28. szerveim teljesen kifejlődtek.

Dec. 10. Növekszik a hajam és a szemöldököm.

Dec. 13. Rövidesen látni fogok. Már csak egy vékony hártya zárja a szemhéjamat. Mily csodálatosak lehetnek a színek, a fény, a virágok! De legjobban annak örülök, hogy majd láthatom anyukámat. De még hat hónap odáig!

Dec. 24. a szívem teljesen kialakult. Vannak kisbabák, akik szívbetegséggel jönnek világra. Ilyenkor mindent megtesznek a szülők, hogy meggyógyítsák őket. Az én szívem, szerencsére, épp és egészséges. Jövő karácsonyeste már én is gyönyörködöm a tündöklő karácsonyfában!

Dec. 28. Nem fogok megszületni. Nem fogok élni. Ma elpusztítanak. Pedig a szüleim keresztyének…

(H.Schwab nyomán Hegyi Béla)